Búcsú az éjszakától
Feltûnõen rövidebbek lettek a nappalok, hûvösebbek az esték. Beköszöntött az október és eljött a telihold ideje.
Sötétedéstõl Katica nem találta a helyét. Édesanya nem értette, mi lehet vele. Le akart feküdni, pedig még nem vacsorázott. A vacsorát nagyon gyorsan megette, pedig eddig mindig lassan ürült ki a tányérja. Utána rögtön a szobájába rohant, úgy kellett kirángatni fürödni. Közben, valamelyik ablakon keresztül, folyamatosan a kertet figyelte. Fogat mosni is úgy zavarták vissza a fürdõszobába. Nem kért esti mesét, nagyon gyorsan lehunyta szemét, mint aki már alszik.
Katica gondolatai egyfolytában Dani körül jártak. Vajon eljön-e ma? Állandóan azt figyelte, lát-e denevért. Csak akkortól higgadt kissé le, mikor egyet észrevett a kert fái körül repdesni. Remélte: Dani az.
Ahogy édesanya kiment, rögtön kinyitotta az ablakot. Dani rögtön berepült.
– Máris öltözök, és indulhatunk – ült le a reggelre odakészített ruhái mellé.
– Kis türelem – fékezte lendületét Dani. – Ahhoz, hogy kiránduljunk, egyrészt nagyon hideg van, kabátot kellene felvenned. Másrészt most már takarékoskodnom kell az erõmmel. Minél több energiát, zsírt kell elraktároznom, hogy át tudjam aludni a telet. Harmadszor. Édesanyád még többször be fog nézni, mivel attól tart, valami baj van veled. Láttam, mit mûveltél az este. Egyébként az októberi éjszakák már nagyon csendesek.
– És akkor most tényleg aludnom kell? – kámpicsorodott el Katica.
– Elég, ha csendben figyelsz. Kirándulás helyett mesélek.
– Dani! Elõbb én!
– Hallgatlak.
– Képzeld! Gyarapodott a családom.
– Mi történt? – nézett kérdõn, kicsit értetlenül Katicára Dani.
– Testvérem született. Boglárkának neveztük el. Elvisszük majd õt is kirándulni?
– Lehet róla szó, de ahhoz még pár évig nõnie kell.
– Édesapa készített odúkat – jelentette be büszkén Katica.
– A kertben repdesve láttam õket, sõt egyet ki is próbáltam. Nagyon jók. Számos állat áttelelését fogják megkönnyíteni. Az odúlakó madarakra kisebb veszélyt fognak jelenteni a kemény fagyok, az aranyszemû fátyolkáknak pedig van hova elbújniuk.
– Mik azok az aranyszemû fátyolkák?
– Zöldesen áttetszõ, olykor szivárványosan csillogó szárnyú apró rovarok. A katicabogarak mellett a levéltetvek legfõbb pusztítói. Õk és lárváik szinte kizárólag levéltetveket esznek. Az odúk hasadékaiban vészelik át a telet.
Nyílt az ajtó. Dani könnyed mozdulattal a szekrény tetejére reppent. Katica becsukta szemét és egyenletesen szuszogott. Édesanya fölé hajolt. A szuszogás megnyugtatta. Nyakába húzta a takarót, és résnyire kinyitotta az ablakot. Friss avarillat szivárgott be.
– Nagyon megijesztettél. Remélem, semmi bajod! – motyogta magában, miközben kiment.
Dani visszakapaszkodott a polcra.
– Mint mondtam, ilyenkor már csendesek az éjszakák. A hegygerinceken, friss száraz avar zizeg az arra tévedõk lába alatt. A völgyeket már este köd tölti ki, és minden nyálkás a nedvességtõl. A madarak egy része elvándorolt melegebb tájakra. Az emlõsök is a télre készülnek. Bármikor leeshet az elsõ hó. A pelék, jó kövérre hízva, összetekeredve, farkukkal betakarózva már megkezdték téli álmukat egy-egy faodúban, földalatti üregben, vagy egy épület fagymentes zugában. Szinte csak egerek és pockok rohangálnak az avarban.
– Nem vadásznak rájuk a baglyok?
– Vadásznak, de a többségük beköltözött a településekre, a parkok örökzöld fáira. A zárt lombozatban kevésbé vannak kitéve a fagyos szeleknek, és az emberek közelében sokkal több zsákmányállatot találnak. Követik a gyöngybagoly példáját.
– És mi lett a hiúzkölykökkel?
– Már majdnem anyányiak. A mamájukkal együtt járnak vadászni. Most nagyon jó dolguk van. Egy vadászok által megsebesített muflon kos a szikláik közelében pusztult el. Pár napig játszhatnak, lustálkodhatnak, mégis lesz bõven ennivalójuk.
– Olyan csendes lett a kert. Nem motoszkál esténként semmi. Csak a padláson rohangáló nyesteket halljuk.
– Bizony, nem. A zöld varangyok, leveli békák beásták magukat a talajba, gyökerek közé. A sünt a kert sarkában található nyesedék-halom alatt, vagy a fészer egy eldugott zugában találhatod meg. Az erdõbõl is eltûntek a hüllõk és kétéltûek.
– Mi lett a sok rovarral?
– Egy részük szintén búvóhelyet keresett magának. A többség elpusztult, de elõbb lerakta a petéit. Sok faj esetében a peték, a kikelt lárvák telelnek át.
– Borz és albérlõi megférnek még a borzvárban?
– Már nincs albérlõje borznak. A rókából pár hete farkas-vacsora lett. Vidra koma pedig párkeresõ útra indult, mivel a patakban, a tóban, de még a közeli folyóban sem talált párt magának. Lehet, többé nem is tér vissza. Egyébként a borz a közeli kukoricást fel-felkeresve, úgy meghízott, hogy alig fért be vára bejáratán. Neki biztosan nem lesz gond, ha hosszú és kemény lesz a tél.
– A tó körül viszont nagy a nyüzsgés. Megjöttek a messzi északon költõ récék, szárcsák, ludak. A nappalt a nyílt vízen, vagy a nádasban meghúzódva töltik. Este viszont szinte forr tõlük a tó vize. Mind szárnyra kapnak és kirepülnek a környezõ szántókra táplálkozni, erõt gyûjteni, hogy a fagyok beállta elõtt folytatni tudják az útjukat a melegebb déli tájak felé. Olyan sokan vannak, hogy veszélyes lenne közéjük repülni.
– És ti denevérek?
– Az október a párválasztás és a telelõ helyek felkeresésének, elfoglalásának idõszaka. Barlangokban, elhagyott bányák járataiban, pincékben, jól szigetelõ faodvakban gyülekezünk. Igyekszünk minél kövérebbre hízni. A mi számunkra, tudod jól, az elraktározott zsír az életbiztosítás. Amíg nem fagy éjszaka, ki-kijövünk még rövid idõre vadászni. Amint beállnak az éjszakai fagyok, megkezdjük a téli álmot, és a tél hosszától függõen 3-6 hónapig hibernálódva pihenünk.
Újra nyílt az ajtó. Dani ismét a szekrény felé indult, de édesanya csak bekukkantott, és csendben visszazárta.
Dani, egy kört repülve, újra elfoglalta helyét, Katica pedig újabb kérdést tett fel, miközben nagyot ásított.
– Te hol fogsz téli álmot aludni?
– Abban a pincében, amelyet elõször látogattunk meg.
– Hónapokig nem foglak látni? – és Katica arcán két óriási könnycsepp gördült le.
– Sose azon szomorkodj, ami még nem történt meg! Annak örülj, hogy itt vagyok, hogy nagyokat kirándultunk. A hideg téli napokon gondolj majd az együtt töltött vidám, tanulságos órákra! És ne feledd, tavasszal az egész természet újra éled, és Denevér Dani visszatér!
– Sikeres telelést kívánok!
– Sok havat, hogy jól érezd magad a télen. Jó éjszakát, kis barátnõm!