• 1
  • 2
  • 3

A denevérészek


Dani megint váratlanul jelent meg. Katica fülig érõ mosollyal fogadta.
– Gyere, megnézzük újra a tisztást. Lehet, hogy ma is ott vannak a fénycsapdázók.
A tisztáson nem találtak senkit. Csak két békésen legelészõ õzet.
– Merre tovább? – morfondírozott Dani.
– A tóhoz és a patakhoz menjünk – döntötte el a kérdést Katica.
Az erdõ széle mentén repültek vissza a városhoz. Útjukat több helyen a rétek, legelõk, a learatott gabonaföldek felé tartó baglyok keresztezték. Egy vaddisznó konda is kiváltott a szomszédos kukoricásba.
A tó körül élénk éjszakai élet zajlott. Az ismerõs események mellett Dani szokatlan mozgolódásra lett figyelmes. A patak torkolatában és annak két oldalán, a fák árnyékában emberek tevékenykedtek. A tópartra szórakozni járók odáig nem szoktak elmenni – gondolta magában. A fákkal, cserjékkel, nádfoltokkal tagolt, vizenyõs terület a denevérek kedvelt vadászterülete. Itt mindig lehet bõségesen rovart zsákmányolni. A fák alatt idõnként lámpák villantak fel, majd újra sötétbe burkolóztak az emberek. Dani erre vette az irányt. Rossz érzése volt. Sokkal lassabban repült, mint szokott.
Katica éppen kötözködni akart, amikor Dani röptében hirtelen hanyatt fordult, majd a magasba emelkedett. Dani magában valami cifrát mondott, amibõl Katica csak annyit értett: itt vannak a denevérészek.
– Mi történt? – hajolt a még mindig morgolódó Dani füléhez.
– Bocsánat! Egy pillanatra elfeledkeztem rólad. Majdnem hálóba repültünk.
– Miféle hálóba?
– A denevérészek által kifeszített függönyhálóba.
– Kik azok a denevérészek? És milyen hálóba? – ismételte meg kérdését Katica.
– Várj egy kicsit. Leszállok valahova, és majd ott elmesélem.
Dani még az eddigieknél is lassabban repült tovább. Figyelte, hogy a lámpázók hova mennek vissza újra és újra. A fák takarásában egy lámpa állandóan égett. Itt gyülekeztek kupacba az emberek. Alkalmi táborhelyet alakítottak ki. Többüknek a kezében denevérek voltak. Dani a föléjük terülõ ágra szállt le.
– Õk – mutatott körbe – a denevérészek. Denevérek zaklatásával, – õk azt mondják, – kutatásával foglalkoznak. A függönyháló pedig egy függõlegesen kifeszített, nagyon vékony anyagból készített, éjszaka alig, vagy egyáltalán nem érzékelhetõ szerkezet.
– Látod azokat a denevéreket a kezükben? Õk vadászat közben nem vették észre. Én csak annak köszönhetõen tudtam elkerülni a hálókat, hogy lassabban repültem és kimondottan figyeltem, hogy hol vannak.
Közben a fa alatt mindenki a Dénesnek nevezett férfi köré gyülekezett. Sorra a kezébe kerültek az állatok. Mûszerekkel megmérte a méreteiket és bediktálta a mellette ülõ Zsuzsa nevû lánynak, aki mindent egy füzetbe vezetett. Közben mindegyikre egy csillogó apró tárgyat erõsített. A számsorok végén nevek hangzottak el: vízi, nagyfülû, pisze, szõröskarú, korai, kései, törpe, bajuszos, horgasszõrû. És a többiek csak hozták és hozták a hálókba repült denevéreket.
Katica, egyelõre hallgatott. Azon törte a fejét, hogyan segíthetne a denevéreknek. Megfogalmazódott egy ötlete, de még nem mert szólni.
A mozgolódás a tó mellett szórakozók közül is felkeltette egyeseknek az érdeklõdését. Kis csoport sétált el az alkalmi táborhelyig.
A denevérészek folyamatosan jártak ellenõrizni a hálókat. A vendégek pedig letelepedtek Dénes és Zsuzsa mellé. Az egyikük, meglátva az elsõ denevért, sikongva bújt a barátja mögé. Többen jót derültek rajta. Barátságos beszélgetés vette kezdetét.
– Mit tevékenykedtek?
– Denevérfelmérést végzünk. Feltérképezzük, hogy milyen denevérfajok élnek a tó térségében, és milyen arányban vannak jelen az egyes fajok.
– Mit csináltok az egyes állatokkal?
– Meghatározzuk a fajukat és felvesszük a méreteiket. Az alkarjuk hosszát, testsúlyukat. Ezek alapján lehet következtetéseket levonni a területen élõ állományról.
– Nem harapnak?
– Dehogynem. Ezért viselünk kesztyût. Te is védekeznél, ha valaki a szándékod ellenére piszkálna.
– És nem ragad a hajatokba?
– Eszükben sincs. Igyekeznek minél hamarabb elrepülni. Próbálja ki valamelyiketek!
A társaság legkisebb tagja, egy 10 éves forma kislány merészkedett elõrébb, miközben engedélyt kért édesanyjától.
– Elõtte megsimogathatom?
– Igen, de nagyon óvatosan! Minél kevesebb stressznek tegyük ki.
– Ez egy pisze denevér – tette a bátor kislány fejére a kezében levõ állatot Dénes.
A denevér, érezve, hogy kikerült az eddig õt fogva tartó kézbõl, körbe forgatta fejét, kitárta bõrvitorláját, és egyetlen szárnycsapással felemelkedve a hajról, elrepült.
– Mit helyeztél a szárnyára?
– Meggyûrûzzük az egyes példányokat. Az alkarjukra helyezünk egy, oldalról nézve patkó alakú, speciális gyûrût. Ez szabadon tud csúszkálni a karján anélkül, hogy zavarná a repülésben, vagy megsértené a vitorláját.
– Miért van erre szükség?
– Így tudjuk azonosítani az egyes példányokat. Minden gyûrûn rajta van a BUDAPEST felirat és egy sorszám. Bárhol fog elõkerülni a gyûrû, a megtaláló fogja tudni, hogy Magyarországon helyezték az állatra. A sorszám alapján pedig visszakereshetõ, hogy mikor és hol, milyen fajra lett felhelyezve. Ez azért fontos, mert a denevérek nyári és téli szálláshelyei nem esnek egybe. Több tíz, gyakran több száz, esetleg ezer kilométerre is lehetnek egymástól. Mivel valamennyi fajuk veszélyeztetett és védett, eredményesen csak úgy tudjuk megvédeni õket, ha ismerjük egy-egy állomány évközi szálláshelyeit. Bármelyik szálláshelyükön éri õket tartós zavarás, az az egész állomány pusztulását eredményezheti.

– Dani! Repüljünk gyorsan haza!
– Talán meguntad?
– Nem. Hazafelé elmesélem.
Amíg Dani repült, Katica elõadta, mit talált ki.
– Van egy ötletem, hogyan segíthetünk a bajba került denevéreknek. Pár napja édesapától kaptam egy bicskát. Most kipróbálhatom. Kiszabadíthatjuk vele a hálóba akadt állatokat.
– Rendben. Próbáljuk meg.
Visszatérve sorra látogatták a hálókat. Dani óvatosan a hálóba akadt denevérek mellé kapaszkodott, Katica pedig elvágta a háló állatok köré csavarodott szálait. Nem unatkoztak.
Amikor egyik hálóban sem találtak denevért, visszatértek a táborhelyre. Élénk beszélgetés, morgolódás fogadta õket. A denevérészek szinte egymás szavaiba vágtak.

– Mintha valakik szétszabdalták volna a hálókat. Itt a sok denevér és egy ideje egy sem akadt be. Keresztül repülnek a lyukakon. Holnap egész nap a hálókat kötözgethetjük, ha szeretnénk még velük fogni valamit. Én úgy láttam az egyik hálónál, mintha egy másik denevér szabadította volna ki a beleakadt állatot. Ugyan már! Sokat ittál. – És többen felkacagtak.
– Rendben, mára befejeztük – zárta le a morgolódást Dénes. – Szedjétek le a hálókat!

– Jó munkát végeztünk! – nézett össze Dani és Katica.