• 1
  • 2
  • 3

A fénycsapdás ember


Dani ismét az erdõ felé indult. Fülledt, meleg, igazi augusztusi este volt. Katica bágyadtan nézelõdött. Már majdnem elérték az erdõt, amikor az erdõszélen egy tisztás hirtelen nagyon világossá vált, majd ugyanonnan monoton zúgás vette kezdetét. Katica rögtön felélénkült.
– Dani! Kérlek, nézzük meg, mi történik ott.
Arra fordultak. Dani repült három kört a tisztás felett, majd a világosság forrása közvetlen közelében, egy öreg tölgy alsó ágán leszállt. A tisztáson emberek tevékenykedtek. Két felnõtt és tucatnyi gyerek. A gyerekek csomagokat bontottak ki és folyamatosan beszélgettek. A felnõttek a fényforrás köré pakolták a kicsomagolt tárgyakat.
Katica kérdéseket szeretett volna feltenni, de Dani megelõzte.
– Ne kérdezz semmit. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Inkább fülelj! A gyerekek, szerintem meg fogják mindazt kérdezni, amire te is kíváncsi vagy.
A két felnõtt kifeszített egy nagy fehér vásznat, a gyerekek pedig félkörívben eléültek. Csend lett, csak a monoton zúgás nem szûnt meg. A zúgás egy generátortól származott, amely a tisztás egyik szélén termelte az elektromos áramot a közvetlenül a vászon elõtt álló nagy égõ számára. Ez világította be az egész tisztást. Csendes beszélgetés vette kezdetét.
– Gyerekek! – szólalt meg a felnõttek egyike. – Bemutatom nektek Gábor bácsit. Õ rovarokkal foglalkozó kutató. Megismertet minket az éjszakai rovarvilággal.
Gábor bácsi vette át a szót. – A tanár úr kicsit túloz. Azoknak a fajoknak egy részével fogunk találkozni, amelyek a tölgyes erdõkben élnek.
A fehér vászon közben egyre színesebbé vált. A legkülönbözõbb méretû és színû rovarok szálltak rá. A gyerekek többsége meredten figyelte a színes kavalkádot.
– Gábor bácsi befogja az összes rovart? – hangzott el, kicsit bátortalanul az elsõ kérdés.
– Nem fogom be, csak egyelést végzek. Ez azt jelenti, hogy egy fajból csak egy-egy példányt gyûjtök be. Azt késõbb majd pontosan meghatározom és bekerül a gyûjteménybe. Amelyikbõl van már több a gyûjteményben, azt csak megmutatom nektek és felírom, hogy itt is elõfordul.
– Miért az én kezemre, és nem a lepedõre szálltak ezek a pillangók? – kérdezte kicsit reszketõ hangon egy kislány.
– Nyugodtan nézd meg õket – kezdte a választ Gábor bácsi –, nem bántanak. Majd visszakérdezett. – Mit csinálnak?
A kislány a pillangókat figyelve válaszolt. – Tapogatják a bõrömet.
– Milyen a tapogatójuk?
– Nagyon hosszú és vékony. Idõnként pedig összetekerik.
– A rovarok a csápjukkal tapogatnak, amibõl minimum egy pár van nekik. Amit látsz az a pödörnyelv. Az ásványi sókat szívják fel vele, amik az izzadás során váltak ki a bõröd felszínén. (Közben a sok apró rovar közé több nagyméretû lepke szállt a kifeszített vászonra, Gábor bácsi pedig tovább mesélt.) A rovarok legszínesebb csoportja a lepkék. Csak Közép-Európában több mint 3000 lepkefaj él. A világon több mint 150 000 fajuk él. A vásznon látható nagyméretû lepkék szenderek. A szenderek a legnagyobb és legfeltûnõbb színezetû éjszakai lepkék közé tartoznak. Jellemzõik a keskeny szárny és az erõs test, amely arról árulkodik, hogy igen jól repülnek.
Halk puffanást lehetett hallani a vászon felõl. Gábor bácsi gyorsan odalépett, majd egy jókora állattal az ujjai között ült vissza a székére.
– Mi ez? – mutatta körbe.
– Lótetû! – vágták rá többen.
– Az emberek többsége tényleg ezen a néven ismeri, de ez egy tücsök faj. A hivatalos neve lótücsök. A legnagyobb tücsökfajunk, kb. 5 cm hosszú. Kártékonynak tartják, mert a kertekben gyakran elrágja a növények gyökereit, pedig túlnyomórészt rovarokat és más talajlakó állatokat fogyaszt. Kitûnõen repül, de ritkán bukkan fel fénycsapdázáskor.
A sok parányi, alig látható méretû rovar közé ismét egy sokkal nagyobb érkezett. Gyorsan elfoglalta a lótücsök helyét Gábor bácsi ujjai között.
– Mielõtt errõl az állatról mesélek, áruljátok el nekem, mi a különbség a rovar és a bogár között. – kérdezte Gábor bácsi.
– Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. A bogaraknak van kemény kitinpáncéljuk, a többi rovarnak pedig nincs – hangzott kórusban a válasz.
– Nagyon jó! – dicsérte meg az ügyes gyerekeket Gábor bácsi. – Itt egy szép példa rá. Ez az állat a hegedülõ csercincér, rövidebb nevén csõszcincér. Kemény, kitinbõl álló szárnyfedõi vannak. Ez alatt találhatók összehajtogatva a szárnyai. A rovarok többi csoportjának nincsenek ilyen szárnyfedõi, kézbe véve rögtön láthatjuk a szárnyaikat. A csõszcincér az egyik leggyakoribb cincér faj. A nagy méretû bogarak egyike. Lárvái, egy éven keresztül, korhadó farönkökben növekednek, majd mélyebbre ásva a gyökereket rágják. Az 5 cm-es méretet több vedlés után érik el. Majd átalakulnak bábbá, és a nyár közepe után bújnak elõ a földbõl.
– Jé! Denevérek! – kiáltott fel az egyik fiú, és az ég felé mutatott. Mindenki az égre nézett. Több tucatnyi denevér körözött a tisztás fölött.
– Megkönnyítettük a ma esti vadászatukat – szólalt meg a tanár úr. – A fény által idecsábított rovarokból gyorsabban belakmároznak.
– Nem mintha hiányoznának, de hogyhogy nincsenek szúnyogok? – hangzott el egy újabb kérdés.
– Gyötrõ szúnyogok tényleg nincsenek, de számos más szúnyogfaj egyedei itt vannak a vásznon. Csak a gyötrõ szúnyogok nõstényei szurkálják össze az embert. Azért nincsenek, mert nagyon száraz volt a tavasz és eddig a nyár is. Nincsenek az erdõben kis vízállások, pocsolyák, ahol szaporodni tudtak volna.
– Miért csak a nõstények vérszívók?
– Azért, mert ahhoz, hogy petét tudjanak rakni, vagyis, hogy szaporodhassanak, egyszer meg kell szívniuk magukat vérrel. Nemcsak az ember, de a melegvérû állatok vérét is szívják.
– És a hímek?
– Õk növényi nedveket szívogatnak.
– Lehetne az összes hím! – sóhajtott fel valaki hangosan.
– Miért nem irtják ki õket?
– Próbálkoztak már vele, de több okból sem szerencsés ez a megközelítés. Egyrészt nagyon változatosak. Mindig volt és lesz olyan egyed, amire nem hat az adott méreg, és újra elszaporodik. A sok méreggel pedig magunkat is mérgezzük. Másrészt nagyon sok állatfaj velük is táplálkozik. Azokat is pusztítsuk ki?
– Akkor inkább fél óra viszketés, mint egész életre szóló mérgezés – nyugtázta a szúnyogtémát valaki.

– Dani! Kérlek, induljunk haza – szólalt meg hosszú hallgatás után Katica. – Az üldögélésben elgémberedtek a lábaim. Félek, mindjárt közéjük pottyanok.
Senkinek sem tûnt fel, hogy a fa felõl újabb denevér csatlakozott a tisztás felett körözõkhöz, majd lassan elindult a város felé.


 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter