• 1
  • 2
  • 3

A kisdenevérek


Katica már majdnem elaludt, amikor megkoccant az ablaküveg. Dani lógott az ablakban. Fáradtsága rögtön elmúlt. Kipattant az ágyból és már az ablakpárkányon ülve kérdezte: – Ma is kirándulunk?
– Ha kisdenevéreket szeretnél látni, akkor igen.
– Indulhatunk!
Dani nyílegyenesen az egyik templom tornyát célozta meg. Az épületek felett denevérek repkedtek, néhol még madarak énekeltek, de Katica most csak a kisdenevérekre tudott gondolni. Alig várta, hogy elérjék a templomot. A spaletták között átsuhanva Dani a torony falán kapaszkodott meg.
– Hol vannak a kisdenevérek? – türelmetlenkedett Katica.
– Bent a padláson – válaszolt teljes nyugalommal Dani.
– Miért nem megyünk máris oda?
– A padláson sokkal sötétebb van, a szemed pedig csak lassan tud alkalmazkodni.
Folyamatos szárnysuhogás hallatszott. A padlásról érkezõ denevérek egymást követve siklottak át a spaletták között.
– Kapaszkodj! Beljebb megyünk.
Katica pár másodpercig semmit sem látott. Viszont a mindenfelõl hallható cippantások, a folyamatos szárnysuhogás nagyszámú padláslakót sejtetett. Lassan kibontakoztak a padlás körvonalai. A tetõ világító ablakain bejutó holdfény-pásztákban az egyes denevérek is jól látszódtak. A bádogtetõt tartó szarufákon és léceken függeszkedtek az állatok. Néhol nagy csoportokban, másutt egyesével.
– Ti ilyen nagy családokban éltek? – csodálkozott el Katica.
– Mi nem családi keretek között élünk. Az ilyen nagy, együtt élõ közösségeket kolóniának nevezik. Idõs nõstényekbõl (anyaállatokból), idén született fiókákból, fiatal, utódszülésre még nem érett nõstényekbõl, és fiatal, szaporodásra még éretlen hímekbõl áll.
Katica csodálkozva kérdezett közbe. – És az apaállatok hol vannak? Nem segítenek a gyerekeik felnevelésében?
– Az ivarérett hím denevérek magányosan élnek egy-egy olyan rejtekhelyen, ahol nincs kolónia. Csak az õszi, párzási idõszakban keresik a nõstények társaságát, és ezzel le is tudják szülõi kötelességeiket. A kisdenevéreket a nõstények egyedül nevelik fel.
– De nem a hímek kedvéért jöttünk ide – váltott témát Dani. – Az elmúlt hét folyamán születtek meg az idei fiatalok. A legkisebbeket az anyjuk hasán kapaszkodva láthatod. Teljesen csupaszak, a szemük sem nyílt még ki. Õket az anyák az elsõ napokban magukkal viszik vadászataikra. Pár nap alatt akkorára nõnek, hogy akadályoznák az eredményes vadászatot, ezért attól kezdve a kolónia szállásán maradnak. Kisebb, nagyobb csoportokba összebújva denevér-óvodát alkotnak. A nõstények egy része kirepül vadászni, a többiek közben vigyáznak a fiatalokra. Mikor a vadászni kirepültek visszatérnek, õk veszik át a fiatalok õrzését. Mihelyt megtanulnak repülni, követik anyjukat. Nagyon gyorsan, 1-2 hónap alatt fel kell nõniük, mivel az idõjárástól függõen, csak 3-4 hónapjuk marad önállóan felkészülni az elsõ téli álmukra.
– Mitõl nõnek ilyen gyorsan?
– Az anyatejtõl. Mi is az emlõsök közé tartozunk. A nõstényeink szoptatják utódaikat. A tejük rendkívül zsíros és fehérje-gazdag. A tejzsír biztosítja a kicsik számára a szükséges energiát, a fehérjék és a többi összetevõ a növekedéshez szükséges tápanyagokat.
– Mi történik, ha rossz az idõ és nem tudnak vadászni?
– Hibernálják magukat.
– Ilyen zagyvaságot még nem hallottam – morgott magában Katica. – Kérlek, magyarázd meg!
– A téli álomról már meséltem neked. Hasonlóról van most is szó. Az aktív denevér testhõmérséklete kb. 40 ºC-os. Hûvös, táplálékszegény idõjárás esetén testhõmérsékletünket le tudjuk csökkenteni a környezet hõmérsékletére. Lelassul a szívverésünk, ritkábban veszünk levegõt. Kevesebb energiát használunk fel, és így nyáron is kibírunk pár napot, hetet, táplálék, a kicsik anyatej nélkül. A mi téli álmunk is hibernáció, csak akkor fagypont közeli hõmérsékletre és hosszú idõre csökkentjük le testhõmérsékletünket.
– Megtanítod nekem a hibernációt? – lelkesedett Katica.
– Nem tudom megtanítani, mert az emberi szervezet nem alkalmas rá.
Katica búsan vette tudomásul a megváltoztathatatlant. A padláson mindeközben nem csendesedett a nyüzsgés. A léceken kapaszkodva hagyott fiatal állatok kis csoportokba húzódtak össze.
– A vadászatról visszatérve az anyák hogyan találják meg a gyereküket a denevéróvodában?
– A kicsik hangja alapján. Ez a sok, a te fülednek teljesen egyforma cippantás a mi fülünknek mind más és más hang.
– Minden kolónia ilyen sok állatból áll?
– A denevér kolóniák többségében 10-50 egyed él együtt. Ilyen nagy, több száz, esetleg több ezer egyedbõl álló közösséget csak pár faj egyedei alkotnak. Itt közönséges denevérek élnek.
Katica feje kezdet zúgni az állandó szárnysuhogástól és cippantástól. A padlás párás meleg levegõje elbágyasztotta. Dani nyakába dõlve, a fülébe súgva kérte, repüljenek ki a friss levegõre. Kisuhanva a spaletták között Dani Katica otthona felé indult, de a friss levegõn utasa rögtön magához tért.
– Kérlek, ne vigyél még haza! Különben is, hova lettek a gyöngybagoly fiókák? A kis baglyokat is meg szeretném nézni.
– Õket a másik templom tornyában hallottad. Mindjárt megnézzük õket is.
A másik templom közelébe érve minden felõl furcsa, vijjogó hangot lehetett hallani. Az épület körül enyhén ívelt, hosszú és keskeny szárnyú jószágok repkedtek, cikáztak a levegõben. Látszott, elemükben érzik magukat.
Miután Katica jól megnézte õket, odafordult Danihoz: – Azok, látom, nem denevérek. – Majd folytatta: – A baglyokon kívül más madarak is repülnek még éjszaka?
– Számos madárfaj alkalmazkodott az éjszakai életmódhoz. Ezek sarlósfecskék. Õk nappali madarak, de meleg estéken csak jóval sötétedés után ülnek el. Itt fészkelnek a templom kõpárkányain. A magas kõfalak olyanok a számukra, mint a természetes sziklafalak. Régen csak sziklafalakon költöttek, napjainkra beköltöztek a településekre is.
Nesztelenül siklott át közöttük a torony irányába a gyöngybagoly. Dani a nyomába eredt. Most nem siklott át a spaletták között, csak megkapaszkodott az egyikben. A harangot tartó gerendán, a holdfénytõl megvilágítva öt, már anyányi kisbagoly ült. Tollazatuk, mint sok parányi ékszer, csillogott. Katica szája tátva maradt a csodálkozástól. Az öreg madár zsákmányát az egyik fióka elé tartotta. A fióka hátravetette fejét és már le is csúszott az eleség. Az öreg madár idõközben kirepült a toronyból.
Dani csipkelõdve fordult kis utasához: – Mit is szerettél volna kérdezni?
De Katica nem kérdezett semmit. Nagyot sóhajtva csak annyit tudott mondani: – Milyen szépek!
Még akkor is a gyöngybaglyokat látta maga elõtt, amikor Dani búcsút intve elrepült ablakpárkányáról.
Másnap délelõtt az óvodában mindenki csodájára járt a gyöngyökkel díszített tollazatú madaraknak, amelyek Katica rajzait ékesítették.


 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter