• 1
  • 2
  • 3

Az éjszakai kalandok kezdete

Édesanya kitárta az ablakot. Az ébredezõ természet, a tavasz friss illatával telt meg a szoba. Kérek egy cuppanós jó éjt puszit. Cuuúp. Lélegezz jó nagyokat, és szebbet fogsz álmodni, mint eddig bármikor. Jó éjszakát Katica! Jó éjszakát édesanya!
Halk kattanás kíséretében sötét lett.
Az éppen felkelõ telihold halványan megvilágította az ágy fölötti polcot, a rajta sorakozó játékokat, az asztalt, a szekrényt. Árnykép szaladt végig a szekrényen, majd újra, és még egyszer. Katica meglepetten ült fel. Az árnyék tulajdonosa a polc szélébe kapaszkodva, alig karnyújtásnyira állapodott meg. Apró szemeiben két kicsi Hold ragyogott.
– Hess, hess te madár! – szólalt meg Katica. Kezével próbálta elzavarni az éjszakai betolakodót, de keze megállt a levegõben a meglepetéstõl, mert valaki megszólalt a szobában.
– Kikérem magamnak! Én nem madár vagyok!
Katica szétnézett. Anya nem jött vissza. – Itt csak én tudok beszélni – állapította meg, de a hang folytatta.
– Miért kergetsz el? Nem bántalak. Csak egy kicsit megpihenek és már itt sem vagyok.
A hang a polcon kapaszkodó valami felõl érkezett. De fura jószág! Legalul vannak a fülei, felette a feje, még feljebb a teste, és nem rászállt a polcra, hanem a lábával a polcba kapaszkodva lefele lóg.
– Te szóltál hozzám? – szólalt meg újra Katica.
– Igen. Én kértem ki, hogy madárnak neveztél.
– Csak a madarak tudnak repülni. Tehát te is madár vagy.
– Nem, és nem! Én denevér vagyok. Denevér Dani a nevem. Te is bemutatkozhatnál.
– Katicának hívnak, és nem tudok aludni, mert megijesztettél.
– Nem állt szándékomban megijeszteni téged. Ha kiengesztelhetlek vele, eljöhetsz velem repülni.
– Szívesen elmegyek, de hogyan? Te sokkal kisebb vagy mint én.
– Ez legyen az én titkom. Hunyd be a szemed és vessél bukfencet! Jól kapaszkodj meg a bundámban, mert már repülünk is. Kinyithatod a szemed.

Dani szólalt meg újra. – Látod nem csak a madarak, de mi, denevérek is tudunk repülni. A madarak testét, szárnyát toll borítja, a mi testünket pedig szõr. A karunk és a meghosszabbodott ujjaink között nagyon vékony bõrhártya feszül. Ennek segítségével tudunk a levegõbe emelkedni.
Éppen a ház teteje fölé emelkedtek, amikor a szomszéd épület padlásajtajában egy macskához hasonlatos, de sokkal kecsesebb, fürgébb mozgású állat jelent meg.
Katica a meglepetéstõl csak most jutott szóhoz: – Kérlek, repülj közelebb hozzá!
– Ez a nyest. Négy éhes kölyköt nevel a padláson. Az elmúlt nappalt ennek a padlásnak az egyik sötét zugában kapaszkodva töltöttem. Ott hancúroztak alattam a nyestkölykök. Most indul vadászni. A közeli szemeteshez tart. Ott mindig talál egy-egy, az ember által kidobott hulladékban keresgélõ egeret vagy patkányt. Ezek a rágcsálók a fõ táplálékállatai. Puha talpain nesztelenül közelíti meg áldozatát.
Egy kenyérhéjat rágó egér még nem sejtette sorsát.
– Kapaszkodj! – kiáltott Dani, és a közeli fa kopasz ágai közé vágódott. – Ezt megúsztuk! –sóhajtotta. Közben egy hatalmas árnyék siklott el a fa mellett és a nyest orra elõl felkapva az egeret, el is tûnt.
– Mi történt? Mi volt ez?
– Vadászó gyöngybagollyal találkoztunk. Nagyon ügyes vadász. A fiatal, a repülést még csak gyakorló denevérek könnyen a karmai között köthetnek ki. Felnõtt denevért ritkán tud elkapni, csak ha beteg, vagy sérült. A gyöngybagoly elsõsorban rágcsálókkal, egerekkel, pockokkal táplálkozik. A templomtorony padlásán lakik. Ha kíváncsi vagy rá, meglátogathatjuk.
A fa alatt megmozdult egy rögdarab. Az általa keltett zajra felfigyelt az egérvacsorájától megfosztott nyest. Pillanatok alatt ott termett.
– Rossz napja van szegény nyestmamának. Ebbõl sem fog jót enni – váltott témát Dani.
– Miért? Mi mozog a földön?
– A kertek fõ csupaszcsiga és rovarpusztítója. Egy zöldvarangy mászott elõ rejtekhelyérõl. A bõre nyálkás és a ragadozók orrát, száját kellemetlenül ingerlõ anyagot tartalmaz. A lassú varangy így védekezik a ragadozókkal szemben.
Nyestmama tapasztalt vadász volt. A varangyot felismerve a házak közötti kertek irányába fordult, és eltûnt a cserjék árnyékában.

Dani egyre magasabbra emelkedett. Az utcákon még nagy volt a forgalom. Autók, gyalogosok tartottak minden irányba. Nézegették a kirakatokat, egymást, de a csillagos ég felé senki sem figyelt. Pedig a háztetõkön, bokrokon, fákon, és felettük is mozgalmas élet zajlott. A meleg éjszaka elõcsalta téli rejtekhelyeikrõl az áttelelt éjjeli pillangókat, hernyókat, bogarakat, a rájuk vadászó denevéreket, peléket.

A templomtoronynak spalettás ablakai voltak. A deszkából készült spaletták közötti résen Dani kinyújtott szárnyakkal siklott keresztül. A torony legsötétebb sarkában kapaszkodott meg.
– Mik mozognak ott a sarokban? – szólalt meg, kis idõ elteltével Katica.
– A gyöngybagoly fiókáit hallod. Fehér pihetollaikban beleolvadnak a háttérbe. Kis türelem! A szemed mindjárt megszokja a sötétséget.
A beszûrõdõ holdfényben, mint sok apró vízcsepp, csillogott valami a deszkázaton.
Újra Katica szólalt meg. – És az a sok fekete gombóc körülöttük?
– Bagolyköpet.
– Köpködnek a baglyok? Az egy csúnya szokás.
– Nem szó szerint kell érteni. A baglyok, az apró bagolyfiókák is, egyben nyelik le a táplálékukat, egereket, pockokat. Miután az emészthetõ részeket megemésztették, a maradékot, csontokat, szõrt felöklendezik és ilyen hosszúkás gombócok formájában kiköpik. Ezek vizsgálatából tudják az emberek, hogy kizárólag rágcsálókat esznek.
– Hol vannak a bagolyszülõk és hogyan tudnak ide bejönni? Mi is alig fértünk át a résen.
– Az egyik ablakon hiányzik egy spaletta. Azon a résen már õk is beférnek. Most még biztosan vadásznak. Sok zsákmányt kell ejteniük 5-6 fiókájuk felneveléséhez.
– Mások is laknak a templompadláson?
– A templompadlás a fõ lakhelye a városokban a háziasított szirti galamb elvadult utódainak is. A templomok falainak kiszögellései nagyon hasonlítanak õseik eredeti élõhelyeinek sziklafalaihoz. A tavasz végére több denevérfaj nõstényei is templomok padlásain gyûlnek össze. Itt hozzák világra kicsinyeiket és nevelik õket addig, míg megtanulnak repülni.
– Dani! Elhozol majd megnézni a kicsi denevéreket?
– Majd meggondolom. Most pedig irány az otthonod. Már nagyon éhes vagyok, de veled a hátamon nem tudok egyetlen rovart sem elkapni.

Kinyílt az ajtó. Édesanya lépett be. A mosolyogva, nyugodtan alvó Katica láttán õ is elmosolyodott. Az ablak bezárása közben is a gyerekre figyelt. Nem vette észre, az eresz alatt függõ, a kirándulás fáradalmait pihenõ Denevér Danit.


 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter