A Pálházi Református Egyházközség története
A MÚLT
A Pálházi Református Egyházközség - ismereteink szerint - 232 éves múltra tekint vissza. Az elsõ írásos emlék, melyrõl jelenleg tudomásunk van, 1770-bõl származik, ekkor a kajatai egyházközség filiája, az ottani anyakönyv szerint. Ezekben az években tiszta református falu lehetett Pálháza, hiszen az 1786-os összeírás alkalmával protestáns faluként van feltüntetve.
Ekkor még templommal nem rendelkezett a gyülekezet, így házaknál tartották az istentiszteleteket. 1770-tõl 1811-ig a mindenkori kajatai lelkipásztor végezte a szolgálatokat. 1811. szeptember 27-én az egyházközség Kajatától elválik, és a radványi egyházközség filiája lesz, és az is marad egészen 1988-ig, ekkorra felépül a parókia a volt iskola épülete helyén, s ettõl kezdve önálló, úgynevezett anyaegyházként végzi szolgálatát.
Az építési és felújítási munkákról szólva elõször az 1817. március 16-án kelt kérelmet kell megemlíteni. Ekkor a gyülekezet kurátora, Tóth István kérelemmel fordul az egyház vezetõségéhez, melyben anyagi támogatást kér. Leírja, hogy a kis eklézsia létszámában gyarapszik, a gyermekek egyre buzgóságosabban járnak a templomba - mely fából épült, kisméretû templom (építésének ideje ismeretlen) - ezért egy nagyobb templomra lenne szükség. A fatemplom kívül, belül "gyászos" állapotban van, ez is indokolja egy kõtemplom építését. 1826-ban elkészül az új templom, melynek szentelése november 19-én volt. Az évtizedek multával kisebb-nagyobb felújítási munkákat végeznek a templomon: pl. 1843-ban, amikor a templom fedele megrongálódott, beszakadással fenyegetett. 1874-ben kerítést építettek. Nagy jelentõségû lépés az 1909. április 4-én megtartott presbiteri gyûlés, ahol elhatározzák a templom átépítését, toronnyal való bõvítését. Ekkor kapja a templom mai formáját. A munkálatok összege 10.752 korona. Az ünnepélyes templomszentelést 1911. október 22-én tartották. A legutolsó teljes felújítás 1990-91-ben volt. 1999 õszén beszerelésre került 4 db gázkonvektor, a templom így fûthetõvé vált.
A templomban 210 ülõhely van, a karzat fából készült, faragott mellvéddel. Az úrasztala faragott kõalapzaton márvány körlap. Felirata: „N Rostás Imre és neje Juhász Zsuzsanna ajándékozta 1910.” A szószék kõbõl, téglából készült, felette fa szószék-korona. A hajórész 15 m hosszú 10 m széles, bolthajtásos mennyezete vakolt. A templomhajó palával fedett, a tetõ díszítése fémbõl készült zászló, felette csillag. A torony négyzet alapú, 20 m magas, ebbõl épület 15 m, sisak 5 m, lemezborítással, csúcsán toronydísz, rajta kakas és csillag.
Úrasztali edények: boroskanna és 2 kehely, ezüst, szõlõlevél és szõlõfürtök mintával. A kancsón bevésés: „Adományozta Rostás Istvánné szül. Mizsák Mária 1921 augusztusában.” Kenyérosztó tányér 2 db, alpakka, felirat nélküli. 2 db kõcserép boros korsó, az egyik évszám nélküli dúsan díszített, felirata: „Isten és a pálházai ref. Egyház iránti szeretete jeléül készitettették Matúsz József és neje Illés Zsúzsanna Komlósi lakosok”. A másikon kevés szõlõfürt-díszítés, felirata: „Makó Mihály tsináltatta eszt a Butykost 1835”. Keresztelõ kancsó és tányér, alpakka, 1940-es évekbõl való.
A toronyban két harang van. A 150 kg-os harangot Egry Ferenc öntötte 1911-ben Kisgejõczön, felirata: „Református Egyház Pálházán öntette 1911 Kisgejõczön”. A 98 kg-osat a budapesti Harangmûvek 1925-ban készítette, felirata: „Isten dicsõségére öntette a pálházai református egyház 1925-ben”.
A templomkertben van az 1848-49-es szabadságharc és az I. és II. világháborúban elesettek emlékmûve a turulmadárral.
1812-tõl van iskolája az egyházközségnek, amit a hozzá tartozó tanítói lakással együtt 1841-ben, majd 1881-ben és 1898-ban felújítanak, átépítenek. 1914-ig Református Elemi Iskolaként mûködik. 1914. április 4-én megtartott presbiteri gyûlésen határozatot hoz a presbitérium, hogy az abaúji királyi tanfelügyelõség kérésére az állami iskola céljaira átengedi az iskola tantermét. 1927-ben elkészül az új állami iskola, ahol 1928. január elsejével megkezdõdik a tanítás. A következõ években részben magánlakás, részben levente és lövészotthon számára ad helyet az épület.
1986-ban a volt tanítói lakás és iskola helyén kezdi el építeni a gyülekezet parókiáját, mely munkával 1988-ban végeznek. A lelkészlakás felszentelése hálaadó istentisztelet keretében 1988. június 4-én volt. Az azóta eltelt 14 évben kerítésépítés, parkosítás, parókia-bõvítés, garázsépítés munkálatait végezte a gyülekezet.
A XX. század elején készült Jegyzõkönyvekbõl kitûnik, hogy az istentiszteletek hétköznap, vasárnap és ünnepnapokon szép rendben folynak. A hívek buzgón látogatják az istentiszteleti alkalmakat, buzgón adakozó vallásos életet élnek. Hogy mennyire fontos számukra a hitnek, keresztyén életnek az ismerete, mutatja az, hogy pl. 1901-ben vallásos olvasmányokat kezdenek keresni, olvasni. Ez a buzgóságuk évtizedeken át megmarad. A falu - 1936-ban készült településrajzában azt olvashatjuk – a szegénység ellenére nem elmaradott. Újság 30-40 éve jár a községbe, 14-16 személy rendeli meg rendszeresen, köztük a református gyülekezet presbiterei mind. Este a hitelszövetkezetben gyûltek egybe, s a gyülekezet kurátora felolvasást tartott. A Bibliát sokat olvassák, buzgón imádkoznak. Énekelni nagyon szeretnek. Az új énekeket a gyermekektõl tanulják a felnõttek.
A falu vezetése a reformátusok kezében van, tudjuk meg egy 1940-ben készült pálházi mûvelõdésrajzból. Felekezeti öntudat jellemzõ ekkor a lakosokra, katolikusokkal ritkán házasodnak. A házak elhelyezkedésében is ez tükrözõdik, „felvégen” a reformátusok, „alvégen” a katolikusok élnek. A község lakosainak megoszlása vallásuk szerint, ahogyan a diagramon is láthatjuk: egyik fél református, a másik római és görög katolikus együtt.
Nagyon szép gyakorlat volt – ma is érdemes lenne elõdeink példáját követni e téren – hogy a vasárnapi prédikációt a templom elõtt megállva, az istentisztelet után megbeszélték, otthon pedig az ebéd közben a gyermekeket kikérdezték, mit hallottak a prédikációban. A gyermekeknek külön nem volt bibliaóra, a felnõttekkel együtt vettek részt az istentiszteleten.
1937. novemberében készült felmérésbõl tudjuk, hogy a református templom a faluban központi helyen van. Jelképesen értelmezhetjük úgy is, hogy amint a községben, földrajzilag központi helyen van a templom, úgy a református ember életében központi helyen van a hit, az Isten ügye, sõt a gyermekek hitben való nevelése is. Ebben a beszámolóban azt az érdekes megjegyzést is olvashatjuk, hogy a gyermekek közül fõleg csak a reformátusok köszönnek a felnõtteknek. A felnõttek sem viszik túlzásba, fõleg az idegeneknek való köszönést. Itt olvashatunk még arról is egy rövid megjegyzést, hogy nincs népviselet a faluban.
A háborús évek, mind az I. mind a II. világháború évei nagy visszaesést hoznak a gyülekezet életében. 1916-ban elveszik a gyülekezet egyik harangját. 1925-ben újat öntetnek, melynek felszentelése június 2-án, pünkösd másodnapján volt. A harang 3.585.803 koronába került. Az I. világháború pusztításai után már-már megerõsödni látszik a gyülekezet, ekkor kitör a II. világháború, s ez újra visszaveti a gyülekezetet. „Sóhaj, imádság, jaj, gond, félelem, remény, aggódás”, ezek a lelki élet jellemzõi – olvashatjuk a korabeli Jegyzõkönyvben. A háború után a reformátusok száma rohamosan csökken, ennek egyik fõ oka a kivándorlás Amerikába, ami ezekben az években szinte mindennapos jelenség.
A XX. század elsõ felébõl az istentiszteleti szokásokról annyit tudunk, hogy a füzérradványi lelkész végezte a szolgálatokat. Mindig a hónap harmadik vasárnapján délelõtt tartott istentiszteletet, egyébként az elõkönyörgõ tanító vezette a liturgiát. Hétköznap, a gyülekezeti teremben vallásos estéket tartottak. A református kántortanítónak nagy szerepe volt a gyülekezet vezetésében. A gyermekekkel való foglalkozáson kívül az istentiszteleti szolgálatokból is kivette a részét.
A XX. század második felében a reformátusok már kisebbségben vannak Pálházán, buzgóságuk azonban megmarad. „Az egész Hegyköz legkiegyensúlyozottabb gyülekezete” – olvashatjuk egy 1959-ben készült jelentésben. A perselypénz nagysága példamutató, az ügyvitel példás rendben van. 1969-tõl egy rövid ideig még fûtött templommal is büszkélkedhetnek a pálházi reformátusok. A hívek kérik a Sárospataki Teológia visszaállítását, és az alsófokú kántorképzõ tanfolyam beindítását.
NAPJAINK
1984-ben egyre inkább kialakul az az igény a presbitérium és a gyülekezet körében, hogy egy új parókiát építsenek. Az 1985-ös esztendõ a tervezés, elõkészítés jegyében telik el. Gyûjtõíveket bocsát ki a presbitérium, melyen megajánlásokat kér, felmérve ezzel a hívek buzgóságát, milyen mértékben tudják támogatni az építkezést. A hosszas elõkészület után 1986-ban megindul a munka a régi épület elbontásával. 1987 tavaszán kb 50%-os a készenléti állapot. 1988 tavaszán befejezõdik az építkezés.
Komoly tehertétel volt ez a gyülekezet tagjai számára, de munkájukban nem maradtak magukra. A községben a más felekezetekhez tartozó testvérek mind anyagilag, mind munkájukkal segítették a reformátusokat. A külföldi támogatás mellett egyházkerületi és egyházmegyei segélyben is részesedtek. Az építkezés megkezdésekor 30e Ft volt a pénztárban, és amikor befejezték, akkor is ez az összeg állt rendelkezésükre. Ez is csodálatos jeladás volt arra nézve, hogy Isten milyen rendkívüli módon megsegíti gyermekeit, azokat, akik benne bíznak, az Õ kezébe teszik le életüknek dolgait.
1988. szeptember 1. határkõ a Pálházi Református Egyházközség életében, hiszen ettõl kezdve van helybenlakó lelkipásztora a gyülekezetnek, már nem filia, hanem önálló gyülekezet, sõt októbertõl az egyházkerületi elnökség Bózsvát hozzá csatolja.
A kõbõl, téglából, fából való építkezés után megindulhat a lelkek építése is. Gyarapodni kezd a gyülekezet lélekszáma, fõleg Kovácsvágásról és Pusztafaluról sokan beköltöznek. Eleinte hazajárnak a szülõfaluba, istentiszteleten is ott vesznek részt, sõt az egyházfenntartói járulékot is ott fizetik. Egy-két év elteltével azonban beépülnek a pálházi gyülekezetbe, s így egyre többen kezdenek járni az istentiszteletekre. A kezdeti 40-50 fõ megduplázódik, sõt bizonyos idõszakokban, a 90-es évek vége felé eléri a 110-120 fõt is.
Az istentiszteletekre járók létszámának növekedésében nagy jelentõsége van annak, hogy a rendszerváltás után beindulhat a hitoktatás újra az iskolában. A hittanos gyermekek életéhez hozzátartozik a vasárnapi istentiszteleteken való részvétel is. Egyedül - fõleg a kisebbek – nem szívesen jönnek, a szülõk sem engedik, különösen a falu távoli pontjairól, ezért elkísérik gyermeküket. Szinte észrevétlenül – fõleg saját maguk számára – beépülnek a gyülekezet közösségébe, jól érzik magukat, vágyakoznak Isten Igéjét hallgatni.
Az iskolai hitoktatás az 1990-91-es tanévben indul meg Pálházán, 50 református gyermek iratkozik be ebben az elsõ esztendõben. Négy csoportban indul meg a munka. Az alsósok számára délelõtti órákban tud idõt és tantermet biztosítani az iskola vezetõsége, míg a felsõsöknek 14 illetve 15 órától. Ettõl az idõtõl kezdve megszakítás nélkül történik a hitoktatás az iskolában. Az ötödik csoport a konfirmandusok csoportja, változó létszámban 5-11 gyermek konfirmál. Sajnos évrõl-évre kevesebb gyermek van nemcsak a gyülekezetünkben, hanem a községben is. Hat éve az óvodában is tartunk hittanórát. Mind az iskolában, mind az óvodában a Református Pedagógiai Intézet által kiadott tanmenetet használjuk. Az iskolai hitoktatás mellett szombatonként a gyülekezeti teremben gyûlnek össze a gyermekek videofilm vetítéssel, játékkal egybekötött hittanórára.
A következõ korcsoport a már konfirmált fiatalok, az ifjúsági gyülekezet. Nagyon nehéz alkalmas idõpontot találni a velük való foglalkozásra, hiszen távoli iskolákban végzik tanulmányaikat, sokan csak hétvégén vannak itthon. Hála Istennek alkalomszerûen sikerül õket is összegyûjteni (8-10 fiatal). Különbözõ rendezvényeken veszünk részt, más ifjúsági gyülekezeteket látogatunk meg, vagy mi fogadunk. A különbözõ pályázatokat megragadva igyekszünk minél jobb körülményeket biztosítani a csoport számára. Számítógépet nyertünk az Ifjúsági és Sportminisztérium pályázatán, valamint hivatalos lapunk, a „Fénysugár” kiadásához anyagi támogatást. 2000-tõl e csoport hivatalos neve, Pálházi Református Ifjak Közössége: PrefIK.
A középkorúak bibliaórája fõleg a fiatalabb asszonytestvérek körében kedvelt. A különféle bibliai témák megbeszélése mellett szívesen tanulnak új énekeket is. Karácsonyesti, konfirmációi ünnepi istentiszteletet teszik színesebbé bizonyságtételükkel. A nyári hónapok kivételével havonta egy-két alkalommal vagyunk együtt ebben a közösségben.
Új kezdeményezés a presbiteri bibliaóra, amely fõleg a téli illetve tavaszi hónapokra korlátozódik. Fontosnak tartjuk a gyülekezet elöljáróinak, a presbitereknek a képzését, bibliaismeret terén, valamint a végzendõ szolgálatok tekintetében. Az újonnan választott presbitérium 2000. január 1. óta van hivatalban, 14 fõbõl áll. Feladata: minden olyan ügyben eljárni, határozatot hozni, mely az egyházközség életével kapcsolatos.
Ünnepi alkalmaink:
A karácsonyesti istentiszteleten a hittanos gyermekek ünnepi mûsort adnak, a középkorúak és az ifjak énekekkel szolgálnak a népes gyülekezet elõtt, akik Krisztus Urunk születésének ünnepén együtt örvendeznek.
Egyetemes imahét alkalmával január közepén ökumenikus istentiszteleteket tartunk mindhárom felekezet templomában felváltva.
Március elsõ vasárnapján, bibliavasárnapon a kijelentett és írott Igéért adunk hálát Istennek.
Anyák napján a gyermekek ünnepi istentiszteleten köszöntik mûsorukkal az édesanyákat, nagymamákat, szülõket, nagyszülõket.
Konfirmáció, a nyolcadik osztályos gyermekek hitvallástétele, a felnõtt gyülekezeti tagok közé való felvétele.
Hittan-évzáró istentisztelet, ahol a gyermekek rövid mûsorral szolgálnak, és könyvajándékot kapnak.
Hittantábor Bózsván, 20-25 gyermek részvételével. Bibliaismeretüknek bõvítése, sport, kirándulás, játék jellemzi az eltöltött 5 napot.
Hittan-évnyitó istentisztelet a tanév kezdetén.
Október 31-i megemlékezés a reformáció ünnepén.
Idõsek, nyugdíjasok találkozója a hittanos gyermekek és az ifjak szolgálatával.
Mindezeken túl nagy ünnepeink - karácsony, böjt kezdete, húsvét, pünkösd, újkenyér, újbor - alkalmával úrvacsorai istentiszteleteket tartunk. Vasárnaponként délelõtt és délután vannak istentiszteletek, pénteken este bibliaóra. Mind az ünnepi, mind a vasárnapi istentiszteletekre a gyülekezet tagjai szép létszámban, nagy buzgósággal jönnek.
Néhány alkalommal gyülekezeti kiránduláson vetünk részt. Jósvafõ, Aggtelek. Tákos, Csaroda, Túristvándi, Szatmárcseke. Kecskemét, Ópusztaszer nevezetességeit néztük meg.
Gyülekezetünknek van egy testvérgyülekezete Erdélyben, a Kelementelki Református Egyházközség. Több mint 10 éve, 1991 óta tartjuk a kapcsolatot. Akkor mi láttuk vendégül õket, s vettünk részt a Debrecenben megrendezett II. Református Világtalálkozón. 1995-ben mi voltunk Kelementelkén, és közösen az ottani testvérekkel együtt mentünk Sepsiszentgyörgyre a III. Református Világtalálkozó záró ünnepségére. 2000-ben ismét a kelementelki küldöttség vendégeskedett nálunk. Nagy öröm számunkra, hogy Erdélyben élõ magyar testvéreinkkel kapcsolatot tarthatunk, épülhetünk egymás hite által.
A leírtakból is bizonyára kiderül, hogy a Pálházi református egyházközség tagjai minden idõben hûségesek tudtak maradni Urukhoz és egyházukhoz. Isten iránti hálájukat a gyülekezeti életben való buzgóságos részvétellel bizonyították.
A régmúlt évszázadok és a közelmúlt esztendei egyaránt azt bizonyítják, amirõl a zsoltáros a 100. Zsoltár 5. versében bizonyságot tesz:” Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hûsége nemzedékrõl nemzedékre.”
A Pálházi Református Egyházközség lelkipásztorai 1821-
Zámbori József
Jámbor Péter
Kality József
Szabó János
Kiss Lajos
Kiss István
Karla Gábor
Kõrössy József
Rácz Kálmán
Molnár István
Vajtkó Lajos
Barcsa Endre
Keresztyén István
Dr. Telegdi Imre
Baksy János, Baksy Jánosné
A Pálházi Református Egyházközség gondnokai 1817-
Tóth István
Makó Mihály
Mizsák János
Illés József
Kis Hutka István
N Mizsák Mihály
Kiss Hutka István
Pásztor József
Mizsák Sámuel
P Illés József
Mizsák Sámuel
Illés Károly
Rostás János
B Mizsák József
Pásztor József
Illés Elek
Ködöböcz Jenõ
Horváth András (megbízott gondnok)
Gyuris Kornél
Tóth István kúrátor templomépítési kérelme 1817-bõl.
„Tisztelendõ ’s Tekintetes Közönség
Nekünk Kegyes Jóltevõ Atyáink!
Mi Pálházi Filialis Ekklésiának tagjai, veszszük észre lassanként nevekedõ gyermekeink szaporodásának számát, annyira, hogy a Templomban máris meg nem férnének velünk egyjütt nevendék ifjaink s leányaink látjuk egyszersmind kisded és romladozó félen lévõ fa Templomunknakis kívûl belõl roskadozni kezdett gyászos állapotját. -
Melly fontos okoknak meg gondolása ösztönöz arra bennünket, hogy edj szivvel Lélekkel, Jó Istenünk kegyelmes segedelmével tágasabb és kõ Templomnak épittetéséhez fogjunk, reménlvén a Felséges Istentõl hogy bõvebb áldásokkal meg-koronáztatándó esztendõket enged érnünk. – De hogy ezen Isten Ditsõsségére czélozó szándékunk a kegyes Jóltévõk által is elõ mozdittathatnék, semmi jövedelmünk fundationk nem lévén. Esedezünk alázatosan a Tisztelendõ ’s Tekintetes Közönség . mint Kegyes Jóltévõ Atyáink elõtt, hogy ezen szent végre czélozó szándékját kisded Ekklésiánknak könyörülõ Édes Atyai szivére vévén a Közönségesbõl segíteni méltóztasson a mint más szûkölködõ Ekklésiákkal szokott kegyesen tselekedni. – Melly kegyességét a Tisztelendõ ’s Tekintetes Közönségnek reménljük, hogy meg is nyerjük és úgy miis Háládatosságnak Oszlopát szivünkben örökre emelni készek leszünk a kik élünk, halunk Pálházán 1817 ikik Esztendõben Martiush 16k Napján.
A Tisztelendõ ’s Tekintetes Közönségnek, mint Kegyes Jóltévõ Atyáinknak
A fenttirt Kisded Ekklésiának tagjai közönségesen,-nevezetesen mostani curátora
Tóth István”
Az anyag összeállítása a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményei Levéltárának és Adattárának dokumentumai, valamint az Egyházközség irattárában található Jegyzõkönyvek és Anyakönyvek adatai alapján történt.
Pálháza, 2002. július 25.
Baksy János
református lelkipásztor