• 1
  • 2
  • 3

A Földön a Víz az Úr

"Második magyar tenger" ugyan nem, de második Kis-Balaton, Tisza-tó lehetne a Bodrog és a Felsõ-Tisza vidéke.
A Bodrogköz a folyószabályozások elõtt az ország egyik legnagyobb, az év nagy részében vízzel borított területe volt. Népességének nagyobb része a vízjárta süllyedékké válása elõtti domborzati viszonyok emlékét õrzõ homokhátakra települt, amelyeket a falvak többségének alaprajza napjainkig kirajzol. A földmûvelés, a gazdag vízi világ és a szomszédos kistájakkal fenntartott szoros gazdasági kapcsolat biztos megélhetést nyújtott. De ennek termékeit nem lehetett távoli vidékeken, "jó pénzért", nagy nyereséggel értékesíteni. (Nem voltak ismertek még napjaink tartósító eljárásai. Füstöléssel, szárítással, sózással a maguk számára bizonyára tartósítottak.)
Az iparosodás, városiasodás, a nyugat-európai, majd itthoni gyors élelmiszerkereslet-növekedés a "vállalkozókat" (nagybirtokosokat) messzire is könnyen és jól szállítható élelmiszer termelésére ösztönözte. A gabona megfelelt e célra, a vizek élelmiszer kínálata nem. Kezdetét vette a vizek gátak közé szorítása. (Ez, szemben a természet törvényeivel, legyen bármilyen modern a technika, nem lehet tökéletes. Számos helyen vezetett már katasztrófához. A legtöbb emberi áldozatot, amióta szabályozzák a folyókat, nem földrengések, vulkánkitörések stb. szedték, hanem gátszakadások! Európában legutoljára Olaszországban.)
Nem "ármentesítés", hanem víztelenítés vette kezdetét! (A folyók és az õket keretezõ élõvilág életének szerves része, éltetõje a szállított vízmennyiség ingadozása. Ennek kiiktatása az életközösség pusztulását jelenti.) A szabályozások elõtt hazánk területének kb. 25%-a volt vizes élõhely, ma mindössze 2%-a. Európa vizekben egykor egyik leggazdagabb területén nyaranta gyakran gond és drága mulatság a szükséges öntözõvíz elõteremtése. A "vadakban-halakban" valaha oly gazdag Bodrogköz területe nyaranta kiégett gyepekkel, kiszáradt holtágakkal "pompázik". A vizes élõhelyek által egykor a tavaszi és nyár eleji áradásokból elraktározott vízmennyiség ma a gátak között pár hét alatt végig "vágtat a rónán". Hiányzik is az aszályos hónapokban.
A folyószabályozás mindenki számára hasznos volt, szokták mondani. A gabonatermelésre szakosodott nagybirtoknak igen, a vízmentesített területek nagy részét õk szerezték meg. Egyes helyeken (pl.: Sárköz, ahol korlátozottan valósult meg az "ármentesítés") még a parasztság egy része is jól járt. A bodrogköziek nem tartoztak közéjük. De a vizek éves természetes járásához, a vízi világhoz alkalmazkodók (ártéri gazdálkodást folytató földmûvesek, halászok, pákászok, a vízi növényeket feldolgozók) nagy része elvesztette megélhetését. Választás elé került. Addig meglévõ létbiztonságát, függetlenségét, szabadságát elvesztve választhatott a biztos megélhetést nem feltétlenül nyújtó napszámossá, béressé válás és az elvándorlás, kivándorlás között. E vidékek sorában a Bodrogköz népességmegtartó képessége azóta is csökken.
Napjainkra az "ármentesített" területek nagy részének, nem az ország legjobb minõségû talajával rendelkezvén, gabonatermelése elvesztette versenyképességét. Ennek ellenére a gátak bontása, a vizes élõhelyek újjáélesztése helyett, amely Észak-Amerikában, Nyugat-Európában lassan már természetes, nálunk még mindig az erõsítésük, magasításuk a téma, egyre nagyobb veszélyeknek kitéve a Bodrogot, Tiszát stb. kísérõ települések lakosságát. Az "árvízvédelmi" kormánybiztos ugyan már a fok-gazdálkodást (a Duna-völgyi vízjárta területek szabályozások elõtti komplex hasznosítása) emlegeti, de a kormány még gátat "épít". Már elkészültek a Bodrog jobb parti településeit védõ összefüggõ gátrendszer tervei, 1.5 milliárdból talán meg is épül. És ezek fogják megvédeni a lakosságot a "hátrányos földrajzi helyzet" következményeitõl? Inkább tartósítják azokat. Szolnok lakossága már tapasztalja ingatlanjai értékvesztését. Nem véletlenül e város polgármestere szájából hangzott el a nagy nyilvánosság elõtt: addig kell visszaadni az ártereket, amíg nem a folyó veszi vissza. Tisztelt önkormányzatok, polgármesterek, utánanéztek már a fok-gazdálkodás fogalmának? Lehet, hogy ezen múlik településük, de akár saját jövõjük is.
A vidék szétszórt lakossága még mindig nem rendelkezik olyan erõs érdekérvényesítõ képességgel, mint a nagy népességtömörülések, nagyvállalatok. Sajnos az ember által kiváltott "árvíz" elleni védekezés, amely környezetbarátnak nem igen nevezhetõ mûanyagzsákok tömeges gyártásával, homokbányák üzemeltetésével, a homok szállításával új érték elõállításának nem igen nevezhetõ (célja az egyébként senki által el nem utasított vagyonvédelem, kárelhárítás), még mindig jobb üzlet, mint a halászattal, vadászattal, ökoturizmussal, széles körû egyéb szolgáltatási lehetõségekkel új értékek tömkelegének elõállításával kecsegtetõ vadvízvilág helyreállítása. A nyugati turisták jelentõs része a náluk már hiányzó, teljesen tönkretett, nálunk még megtalálható, helyreállítható természeti táj, élõvilág kedvéért keresi fel hazánkat. A politika ma is a "vállalkozó urak" rövidtávú, és nem a lakosság és az ország hosszú távú érdekeit tartja szem elõtt. A védekezésre évrõl-évre költeni kell, akkor is, ha az a hírekben nem fog szerepelni. A gátakat karban kell tartani, az "átlagos" árhullám levezetése is költséges. A nyári, mesterségesen kiváltott vízhiány pótlása is költséges. Az elõírások szerint a gátaknak egy méterrel magasabbnak kell lenniük az addig mért legmagasabb vízszintnél. Jelenleg a több ezer km. hosszúságú magyarországi gátrendszer nagy része nem felel meg ezen elõírásnak. Meg kell ezeket is magasítani. Mindezeknek a költségeit az átlag állampolgár fizeti ki, az érdekelt cégek számára pedig biztos bevétel. (Az állam az ott élõk együttese!)
A "víz az élet forrása", újra és újra bebizonyosodik. Ahol bõven van, a Föld leggazdagabb életközösségei virágzanak, az embernek csak meg kell keresnie a helyét. Ahonnan elvezeti a vizet, kibõvíti a természet által kijelölt helyét, az életközösségek összeomlanak és elõbb-utóbb az emberi élet is lehetetlenné válik. Napjainkban e folyamatok még megfordíthatók, de nem tudni mikor válnak megfordíthatatlanokká.
Szakértõkkel beszélgettek az egyik tv csatorna mûsorában az "árvízi helyzetrõl". A mûsorvezetõ végszóként megkérdezte: És gyõzünk? Természetesen gyõzünk! - vágta rá a "szakértõ". Az embernek a Földön már sok helyen sikerült "gyõznie" a vizek, a természet felett, de érdekes módon ezeken a tájakon napjainkban nem élnek, vagy csak kis számban vegetálnák emberek, egymással harcolva a még fellelhetõ kevés vízért.

(2000. április 30.)

Géczi István


 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter