A nedves rétek veszélyeztetett madara
A Haris
A nyári estéken nedves rétek, kaszálók, ártéri területek közelében járva, gyakran furcsa „brekegõ” hangot hallhatunk. Sokan békától származónak vélik e hangot, valójában egy madáré ez a furcsa „ének”. Ez a madár a haris. A hangja annyira jellemzõ rá, hogy a tudományos nevét is errõl kapta: Crex crex. Egyik népies neve a „két-kés” szintén hangjára utal.
A hangját fõleg este illetve éjszaka hallatja. Láthatatlan madárnak is nevezhetnénk, hiszen nagyon ritkán kerül szem elé. E leírt jellemzõit tükrözi a régi nép gondolkodása is, közmondásainkban, népdalainkban sosem találunk alakjára, kinézetére utaló nyomokat, hanem leginkább a hangja szerepel ezekben is, így például ebben a közmondásban: A harist szaváról megismerik – beszédedbõl tudom ki vagy (a latin: Noscitur ex sermone).
A haris vonuló madár, a telet az Egyenlítõtõl délre, Kelet-Afrikában tölti. Területére április végén, május elején érkezik vissza, ekkortól hallhatjuk a már említett recsegõ hangját, amellyel a hímek jelzik a birtokba vett területüket. Elsõsorban a folyó menti ártéri rétek, nedves kaszálók madara, de e mellett megtaláljuk a középhegységeink szélesebb patakvölgyeiben, medencéiben is. Élõhely igénye jól behatárolható: a fajgazdag természetközeli területeket kedveli, ahol a növényzet megfelelõ takarást biztosít számára, de a fû nem túl magas vagy sûrû. Ezeken a területeken megtalálja gazdag rovartáplálékát is.
A haris tömzsi kis madár, barnás színe miatt, ha esetleg szem elé kerül, gyakran fürjnek nézik. Színezete sárgásbarna, a hátoldalán fekete mintázattal. Repülés közben feltûnõ rõtbarna szárnya, ami alapján jól megkülönböztethetõ a fürjtõl. Mérete alig nagyobb a rigónál.
A haris egyike a Magyarországon elõforduló világszerte veszélyeztetett madárfajoknak. Az utóbbi évtizedekben állománya nagymértékben csökkent. Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Földrészünkön legnagyobb számban a balti államokban, Lengyelországban és Oroszországban él.
A hazai állomány 800-1000 pár. Ennek a fele a régiónkban él, a Bodrogköz és a Zempléni-hegység területén. Az egyik nagyon jó harisos terület a Sátoraljaújhely – Sárospatak közötti ártéri terület, a 37-es számú úttól délre.
A telelõterületérõl visszaérkezõ madár nem tudja minden esetben elfoglalni költõhelyét, például a növényzet nem megfelelõ magasságú, vagy éppen árvíz borítja a területet. Ilyenkor szokatlan helyekrõl is hallhatjuk a hangját.
Ha a körülmények megfelelõvé válnak számukra, azonnal elfoglalják az élõhelyeket. A birtokba vett terület határait a hím harsogva hirdeti. Fészkét a tojó a talajra építi, egy kis kikapart gödörbe száraz növényi részekbõl. Leggyakrabban 7-11 tojáson kotlik. A fiókák kikelésük után hamarosan elhagyják a fészket, de teljes fejletségüket csak 8 hetes korukra érik el.
A haris élõhelyéül szolgáló üde rétek egész Európában veszélyeztetettek. A folyószabályozások során csökkentették, felaprózták ezeket az élõhelyeket, és sok esetben a mûvelési ágat is megváltoztatták. A kaszálók felhagyása során e területek sok esetben elgazosodtak, becserjésedtek. Sok egykori rét helyén ma szántó található és az itt folyó szántóföldi gazdálkodás ezt a fajt is kedvezõtlenül érinti.
Egyik legnagyobb veszélyeztetõ tényezõ a haris által lakott területek költési idõben történõ kaszálása. Mivel a haris a földön fészkel a korai kaszálás során elpusztulhat a fészek, de a költés kései szakaszában a fiókák mellett az õket vezetgetõ tojó is áldozatul eshet. A régi idõkben a kézi kaszák elõl volt esély a menekülésre, de a kaszagépek sajnos kíméletlenül levághatják õket. A kaszák elõl menekülõ madarak mindig a még álló növényzet felé menekülnek a fû között rejtõzködve. Így különösen azok a kaszálási módszerek a veszélyesek, amelyek egyre kisebb területre szorítják be, és a végén levágják õket. Sajnos hazánkban még ezek a módszerek a leggyakoribbak.
Kis odafigyeléssel kedvezhetnek a gazdálkodók e madárnak. Alkalmazhatják a hariskímélõ kaszálási módszert! A kaszálógépet vadriasztó lánccal felszerelve, a sebességet csökkentve, az úgynevezett kiszorító kaszálási módszert követve – melynek során lehetõsége van a madaraknak a szomszédos nem kaszált területek felé menekülni – több állatott is megmenthetünk, a nem éppen kellemes elkaszálási pusztulástól.
Természetesen a rétek égetése, feltörése is megszûnteti a harisok és más élõlények élõhelyét. Mivel a nedves, üde területek általában a leggazdagabb élõvilággal rendelkeznek, ezen területek károsításával további óriási sebeket ejthetünk a már eléggé sebzett környezetünkben.
Szegedi Zsolt