Értékeink és jövõnk

Civilként kapcsolódtam be 1992-ben a történelmi Abaúj-Zemplén térségében folyó gyakorlati természetvédelembe. E történelmi táj, mint természetvédelmi tájegység a Hernád és a Tisza folyók közé esõ kistájakat (Bodrogköz, Hegyalja, Hegyköz, Mezõdûlõ, Taktaköz, Szerencsi-dombság, Zempléni-hegység és a Hernád bal parti völgye) foglalja magába és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI), mint természetvédelmi felügyelõség hatáskörébe tartozik.
Az eltelt évtized alatt a természetvédelmi programok keretében, részben azokból kifolyólag módomban állt megismerkedni, munkakapcsolatba kerülni, a tájegységben dolgozó természetvédelmi szakemberekkel, kapcsolatba kerülni az állami bürokráciának a különbözõ szintjein (Nemzeti Park Igazgatóság, Természetvédelmi Hivatal) a természetvédelem kérdéseivel foglalkozó hivatalnokaival. Közben igyekeztem gyûjteni az e tájak természeti értékeirõl megjelent irodalmat.

Kis tájaink együttese kiterjedéséhez képest rendkívül változatos természeti adottságokkal rendelkezik. A Zempléni-hegység Magyarország legfiatalabb vulkáni hegysége. (A legintenzívebb vulkáni tevékenység 10 millió éve zajlott.) Elnevezése új keletû. A trianoni határváltozás után született. Geológiailag a Kárpátok belsõ vulkáni koszorújának részét képezõ Eperjes-Tokaji-hegylánc déli fele. (A Magyar Királyi Állami Térképészet két világháború között kiadott Magyarország hegy- és vízrajzi térképein Eperjes Tokaji-hg. elnevezés szerepel.) Ezért a geológusok a Zempléni-hegység elnevezés helyett a Tokaji-hegység elnevezést használják. Az országhatár közelében, Vilyvitány és Felsõregmec határában felszínre bukkanó kisebb kristályos rögök (Ronyva menti kristályos rög, Felsõregmec-Vilyvitányi rög elnevezésekkel találkozhatunk a különbözõ forrásokban) szerkezetileg nem részei a hegységnek. A trianoni határmeghúzáskor a megszületõ Szlovákia területére került Zempléni-szigethegység hazánk területére átnyúló darabjai. E rögöket Magyarország legidõsebb felszínen található kõzetei építik fel (kb. 900 millió évvel ezelõtt képzõdtek.). A hegyek lábánál az Alföld legfiatalabb süllyedéke, a Bodrogköz síkja terül el.
Az erõs tagoltságnak és a több évszázados emberi tevékenységnek (erdõirtásnak, szõlõmûvelésnek, legeltetésnek) köszönhetõen kialakult változatos élõhelyek a kárpáti és a pannon flóra- és faunaterület fajainak is életlehetõséget nyújtanak. A hegység, a Bodrog és Hernád összekötõ, részben zöld folyosót képez az Alföld és Kárpátok között. Egymás szomszédságában élnek Kárpátokban elterjedt és melegkedvelõ fajok. Az ország legmagasabb biodiverzitásu területe.

Jelen írás témája a Zempléni-hegység és a szomszédságában elhelyezkedõ, hozzá szervesen vagy csak részlegesen kapcsolódó kistájak valamilyen fokú védettséget élvezõ területeinek és egyéb értékeinek jelene, jövõje. E védett területek jelenét térségünk gazdasági-társadalmi fejlettsége határozza meg. E kistérség gazdasági-társadalmi jövõje viszont a védett területek és az összes többi még meglévõ természeti értékünk jövõjének függvénye. Történelmi értékeink is csak a biztos hátteret képezõ természeti értékekkel együtt jelentenek hosszú távon értéket. A természet pusztulásával, a társadalom leépülésével az ember múltbéli és napjainkban születõ alkotásai értéküket vesztik.

A múlt

A tájegység természeti értékeinek megismerése, védelme, magányos természetbúvárok munkájával indult és civil szervezetek tevékenységével folytatódott. A kiemelkedõen fajgazdag növényvilágról elõször 1803-ban Kitaibel Pál tesz említést, majd Hazslinszky Frigyes ír 1866-ban megjelent A Tokaj-hegyalja viránya címû munkájában. A rovarvilág kutatása a 19. sz. elsõ felében Frivaldszky Imre által veszi kezdetét. A 19. sz. második felének kiemelkedõ természetkutatói Mocsáry Sándor (1875), Chyzer Kornél (1881 és 1905 között jelennek meg publikációi) és Bíró Lajos (1883), aki a köztudatban leginkább mint Új-Guinea néprajzkutatója ismert. A gerinces fauna kutatásának megindulása Vásárhelyi István nevéhez köthetõ (1939, 1964), a madárvilágról Finta István (1972) alkot képet.
A 20. sz. utolsó két évtizedében fiatal kutatók sora kezdte tanulmányozni a térséget és publikálta eredményeit: Ádám László, Bihari Zoltán, Endes Mihály, Faragó Sándor, Frank Tamás, Géczi István, Gombkötõ Péter, Harka Ákos, Hegyessy Gábor, Iváncsics Lajos, Kovács Tibor, Lapos Tamás, Matus Gábor, Pelles Gábor, Petrovics Zoltán, Serfõzõ József, Suta Sándor, Szabó Ádám, Szegedi Zsolt, Szentgyörgyi Péter, Szilágyi Gábor, a teljesség igénye nélkül.
A természetvédelem a 20. sz. második felében a ragadozó madarak védelmével indult. A programok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1974-ben történt megalakulásával, majd az MME 32. számú Zempléni Helyi Csoportja létrejöttével (1980-ban) vettek lendületet. A Zempléni HCs a terület legnagyobb, legjelentõsebb természetvédelmi tevékenységet folytató civil szervezete. Madárvédelmi tevékenysége nemzetközi szinten példa értékûként ismert. A HCs kezdetben kizárólag madárvédelemmel foglalkozott, azonban tagságának növekedésével lehetõség nyílt egyéb természetvédelmi feladatok elvégzésére is. Így indult el a kétéltû- és hüllõvédelmi program, amely többek között a zempléni keresztes vipera állomány megõrzését tûzte ki célul. A környezeti nevelést is szolgálja a minden évben megszervezésre kerülõ nyári táboruk. Természetvédelmi célja a Hernád-völgy vonuló énekesmadarainak kutatása "madárgyûrûzéssel". A korábbi szervezõk kiesésével, a 90-es évek végén, a HCs vállalta fel a rétrekonstrukciós program szervezését is.
Az 1980-as évek közepén a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia szakos hallgatói kezdtek hozzá, nyári táborozások keretében, a rendkívül fajgazdag, de lassan vissza erdõsülõ hegyi kaszálórétek (pl. Gyertyán-kúti-rétek) rekonstrukciójába. Napjainkban ez a legjelentõsebb élõhely-rekonstrukciós program a tájegységben.
1992-ben alakult a Zempléni Környezetvédelmi Egyesület (ZEKE). 2000-ben bekövetkezett felbomlásáig védettségi javaslatokat készített, az egyetemistákat felváltva rétrekonstrukciós táborokat, általános iskolások részére természetismereti táborokat, elõadássorozatokat, kiállításokat szervezett. Zempléni Táj címmel környezet- és természetvédelmi folyóiratot jelentetett meg. A Zempléni Táj különszámai, az Információk Északkelet-Magyarország természeti értékeirõl, tudományos publikálásra adtak lehetõséget. A független Ökológiai Központtal közösen Népfõiskolát szervezett a hegyközi döntéshozók számára. Vízvédelmi kutatást végzett. Országos Zöld Szív Találkozót szervezett.
1995-ben újabb természetvédelmi célú egyesület alakult, a Milic Csoport. Fõ mûködési területe a Zempléni-hegység névadó Nagy-Milic csoportja és a Hernád-völgy Kéked központtal. Tevékenységét kezdetben oktatás és szemléletformálás (szakkörök, táborok, elõadások) alkotta. Hét éve szervezi és végzi a fokozottan védett Drahos-rét természetvédelmi fenntartási munkáit. Jelentõs eredményei a mûködési területére vonatkozó gyepkataszter és a Megyaszói Tátorjános élõhely rekonstrukciós programjának elkészítése.
A Zemplén Természetvédelmi Alapítvány 1997-ben lett bejegyezve. Célja a Zempléni-hegység és a tájtörténetileg hozzá kapcsolódó területek természeti értékei feltárása, megóvása, megismertetése. Céljai megvalósulása érdekében védett és védelemre tervezett természeti értékek megóvásáról, fenntartásáról gondoskodik, támogat kutatásokat. Kezdeményezi és szervezi a Zempléni-hegység térségében a természeti területek tájrehabilitációját szolgáló hagyományos gazdálkodási formák alkalmazását. Segíti a térséget érintõ ökoturizmus fejlesztését. Baskó község határában, hagyományos legeltetéssel, mintegy 80 ha gyepterület kezelését végzi.
2000-ben alakult meg, a ZEKE megszûnésével keletkezett ûrt is betöltendõ, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület (AZÉRTKE). Fõ célja a környezeti nevelés, szemléletformálás, és hosszú távon az önálló térségi Nemzeti Park megvalósulásának elérése. Folyamatban lévõ programjai: mesterséges fészekodúk készítése és telepítése énekesmadarak és kisemlõsök számára a Zempléni-hegység területén. A kistájak pincéiben, borházaiban élõ denevérpopuláció felmérése, tulajdonosok tájékoztatása. Közremûködik a sátoraljaújhelyi központú Zemplén Televízió Természetes címmel jelentkezõ, magazin mûsora filmjeinek elkészítésében, a hozzájuk kapcsolódó stúdióbeszélgetések szervezésében, lebonyolításában. A Megyei Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálati Intézettel együttmûködve környezeti nevelési továbbképzéseket szervez, bonyolít le. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából részt vesz a természetvédelmi szempontból jelentõs mesterséges üregek védetté nyilvánítási programjában.

A civil szervezetek tevékenysége 2000. tavaszán eredményezte a helyi politikai élet szintjén az elsõ olyan lépést, amely a meglévõ természeti értékek jövõjét akár döntõen is befolyásolhatja. Hét bodrogközi önkormányzat (Tiszakarád, Tiszacsermely, Alsóberecki, Bodroghalom, Karos, Karcsa, Pácin) valamint a Palocsa Egyesület együttmûködési megállapodást kötött, melynek értelmében a Palocsa Egyesület kezdeményezte a Bodrogköz természeti értékeinek felmérését, továbbá vizsgálta a természeti értékekhez, folyamatokhoz illeszkedõ gazdálkodás lehetõségeit. E munkához csatlakozott a Magyar Környezetgazdaságtani Központ Alapítvány (MAKK) 2000 õszén, majd 2001 tavaszán az E-misszió környezet- és természetvédelmi egyesület. 2001. július 5-én e három civilszervezet és a kezdeményezõ önkormányzatok az idõközben csatlakozott községekkel (Bodroghalom, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Semjén, Vajdácska) kiegészülve létrehozták a Bodrogközi Környezetgazdálkodási és Tájrehabilitációs Közhasznú társaságot (BOKARTISZ).
A BOKARTISZ Kht. adta jogi kereteken belül egy ökológiai programiroda dolgozik, melynek célja egy a természettel való együttmûködésen és az ennek érdekében megvalósított táj-rehabilitáción alapuló, a fenntarthatóság elveinek megfelelõ gazdaságfejlesztési program kidolgozása, és megvalósítása. A BOKARTISZ bemutatkozásként az elõzetes felmérések eredményeirõl és a kidolgozandó program koncepciójáról 2001. szeptember 24-én országos konferenciát szervezett Sárospatakon. A vízjárással összhangban álló gazdálkodás lehetõsége, ill. koncepciója mellett e konferencián ismertette elõször a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a Vásárhelyi-terv tovább fejlesztésének koncepcióját. Itt nyílt elõször lehetõség e terv természetvédelmi szempontú kritikájára. A BOKARTISZ tevékenysége ezen túlmenõen a program gazdasági vonatkozásainak elõzetes felmérésére, a helyi lakosság programba történõ bevonásával kapcsolatos mozzanatok és lehetõségek elemzésére összpontosul. Ennek megfelelõen falugyûléseken és képviselõtestületi üléseken ismertették a koncepciót, és keresik az együttmûködés lehetõségét a helyi gazdálkodókkal. Tevékenységének eredménye, hogy a Bodrogköz bekerült a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi program Érzékeny természeti területek alprogramjába.
A társadalom és részben a gazdaság részérõl e térségben is megfogalmazódó igény környezettudatos szakemberek, generációk iránt, a térségi közoktatás keretében, elõször 1996-ban, Tokajban indított el változásokat. A Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium keretében környezetvédelmi szakközépiskolai képzés vette kezdetét, amely 2000-ben OKJ-s környezetvédelmi technikusi szakképzéssel egészült ki. A gyakorlati oktatás egyik bázisát a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet képezi.
Telkibányán a település vezetése, és a helyi iskola pedagógusai alakítottak ki kapcsolatot a MME. 32. sz. Helyi Csoportjával, s ennek vezetõje révén a Bükki Nemzeti Parkkal. Ennek eredményeként 1998. szeptember 11-én létrejött egy háromoldalú együttmûködési szerzõdés a nemzeti park és az iskola, mint a szakmai oldal képviselõi, az önkormányzat, mint tulajdonos és üzembentartó között. 2000. tavaszától mûködik a „Természetvédelmi oktató-bemutató központ és Erdei iskola”. Idõközben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál új irányt vettek az elképzelések, amennyiben a ZTK Erdei Iskolájaként szeretnék tovább mûködtetni az intézményt.

A mindenkori politikai hatalom részérõl a tájegységünket érintõ védetté nyilvánítások sora 1975-ben kezdõdött és 1997-ben fejezõdött be. Reméljük, csak ideiglenesen.
Természetvédelmi szakmai körökben az elsõk között fogalmazódott meg a Zempléni-hegységben és a szomszédos kistájak területén Nemzeti Park kialakításának gondolata. Ennek ellenére, megfelelõ helyi lobbi hiányában tájvédelmi körzet, körzetek kialakítására került sor. Tardy János, még mint a Természetvédelmi Hivatal vezetõje, térségünk védett területeinek jövõjérõl hozzá intézet kérdésünkre válaszolva fogalmazta meg: A Nemzeti Parkká válás politikai döntés kérdése. Nincs jelentõsége az értékekben való egyedülálló gazdagságnak. (Hozzátette: Nyilvánosan ezt sohasem fogja megerõsíteni, ha hivatkoznánk rá, cáfolni fogja.)

Védetté nyilvánítások és védett területek, védettségi tervek

7/1975. OTvH rendelet a fûzérradványi park természetvédelmi területté nyilvánításáról

Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1984. (XII. 13.) OKTH számú rendelkezése a Zempléni Tájvédelmi Körzet (ZTK) létesítésérõl. Védetté nyilvánított terület: 26 496 ha, ebbõl fokozottan védett: 2 395 ha
„3.§ A védetté nyilvánítás célja a TK területén a földtani értékek, a táj jellegét meghatározó földfelszíni formák, a felszíni vizek, a védett növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a gyepek és a természetszerû erdõk, valamint a települések jellegzetes tájképi környezetének megóvása és fenntartása.”

7/1986. (VIII. 21.) OKTH rendelkezés a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet (TBTK) létesítésérõl. Bodrogkeresztúr, Bodrogszegi, Olaszliszka, Tarcal, Tiszaladány, Tokaj, Zalkod határában 4242,4 ha, ebbõl fokozottan védett 665,8 ha.
„3 § A védelem célja a TK területén a földtani értékek, a táj jellegét meghatározó földfelszíni formák, a felszíni vizek, a védett növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások megóvása és fenntartása.”

27/1993. (XI. 23.) KTM rendelet a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet bõvítésérõl.
A TK területéhez csatoltak Tiszaladány községhatárban lévõ 336,2 ha területet, amelybõl 58,9 ha fokozottan védett.
„3 § A védetté nyilvánítás célja a Tisza szabályozása következtében kialakult holtágak, mocsarak, nádasok, ligeterdõk, bokorfüzesek fajgazdag növény- és állatvilágának, tájképi értékeinek védelme.”

2/1987. (VII. 10.) OKTH rendelkezés a Megyaszói Tátorjános, a Tállyai Patócs-hegy természetvédelmi területté nyilvánításáról.
A Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület 35,3 ha, a Tállyai Patócs-hegy Természetvédelmi Terület 3,2 ha kiterjedésû.
„A védelem célja a fokozottan védett tátorján termõhelyének, valamint a Patócs-hegyen fellelhetõ fokozottan védett magyar nõszirom és még számos védett növény termõhelyének a megóvása.”

6/1990. (VI. 18.) KöM rendelet a Bodrogszegi Várhegy természeti terület védetté nyilvánításáról.
„5 § (1) A ritka növényfajok élõhelyének védelme céljából védetté nyilvánítom „Bodrogszegi Várhegy Természeti Terület” néven a Bodrogkeresztúr 0/54 ingatlannyilvántartási helyrajzi számú és 1,6 hektár kiterjedésû területet.”

8/1990. (VII. 17.) KöM rendelet az Erdõbényei fás legelõ Természetvédelmi Terület létesítésérõl. Kiterjedése 195,6 ha
„A védetté nyilvánítás célja az opál-elõfordulás védelmének biztosítása és a tájképi értékek megõrzése.”

15/1994. (IV. 29.) KTM rendelet a Sóstó-legelõ Természetvédelmi Terület létesítésérõl. Abaújkér és Gibárt határában, összesen 69,7 ha kiterjedésû területet.
„2.§ (1) A védetté nyilvánítás célja a Hernád és a Szerencs patak között kialakult dombokon fennsíkszerûen elhelyezkedõ legelõterület jelenlegi állapotának megõrzése; az õszi és tavaszi madárvonulások során a legelõn megpihenõ és táplálkozó, valamint az ott élõ és fészkelõ madarak zavartalanságának biztosítása; a területen élõ kisemlõs populációk – különös tekintettel a fogyatkozó ürge kolóniák – életfeltételeinek megõrzése és fenntartása.
(2) A védett értékek megõrzéséhez a területen folyó jelenlegi legelõgazdálkodás fenntartása indokolt.”

27/1996. (X. 9.) KTM rendelet a Long-erdõ Természetvédelmi Terület létesítésérõl.
Alsóberecki, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Vajdácska községhatárokban, összesen 1123,2 ha területen.
„2 § A védetté nyilvánítás célja a Bodrog folyó mentén, a holtágakkal határolt területen, a már csak itt meglévõ, természetszerû, ártéri erdõtársulások, valamint a gazdag növény- és állatvilág megõrzése.”

24/1997. (VIII. 1.) KTM rendelet a Megyer-hegyi Tengerszem Természetvédelmi Terület országos jelentõségû védett természeti területté történõ átminõsítésérõl. Területe 1,1 ha
(A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1978-2/Tk. 269/VB (XII. 22.) határozata 2. pontjában védetté nyilvánított Megyer-hegyi Tengerszem)
„2. § A védetté nyilvánítás célja az országban egyedi elõfordulású, volt malomkõbánya nagy jelentõségû bányatörténeti és földtani, valamint a bányászkodás befejezése óta kialakult botanikai és zoológiai értékeinek megõrzése.”

Helyi jelentõségû védett területek (a teljesség igénye nélkül): Abaújkér, Gibárt: nyárfa; Boldogkõújfalu: Kõtenger; Boldogkõváralja: a Péchy-Zichy kastély parkja; Fûzérkajata: kovásodott fatörzsek; Golop: kastélypark; Kéked: Meltzer-kastély parkja és a Továbbképzõ Intézet Parkja; Pácin: kastélypark; Sárospatak: Iskolakert, Mandulás és a Vár-kert; Sátoraljaújhely: Sátor-hegy törésvonala; Sima: Tölgyfa; Széphalom: Kazinczy Mauzóleum parkja; Taktabáj: kastélypark; Tarcal: Takta holtágak.

A BNP Igazgatóság szakemberei, többéves kutatómunkával megalapozva, 1994-ben tizenegy kisebb-nagyobb, összesen mintegy 3800 ha területet javasoltak védetté nyilvánításra Abaújalpár, Abaújkér, Abaújszántó, Baskó, Bodrogkeresztúr, Erdõbénye, Gönc, Mád, Sárospatak, Tállya és Telkibánya határában. Ezek hatósági elõkészítése a Zempléni Tájvédelmi Körzet bõvítéseként együttesen történt meg.
A javaslat keretében a zárt lomberdõk uralta régióból három nagyobb tömb kap majd kiemelt oltalmat. Sárospatak határában a Király-hegy – Megyer-hegy és Radvány-völgy, a már védett „tengerszemmel” és az egykori malomkõbányával, Szokolya – Óvár területe Erdõbénye határában, továbbá az egykori nemesfémbányászat emlékeit õrzõ telkibányai „Felsõ-erdõ”. A „Felsõ-erdõ” egyúttal összekötné a ZTK alapításától külön álló két nagy összefüggõ tömbjét. A védetté nyilvánításra javasolt terület nagy részét a Hegyalja képét döntõen meghatározó „félkultúr” táj teszi ki, amelyet a még mûvelt és a már felhagyott szõlõtáblák, a helyükön kialakult tövises bozótosok, a bokorerdõk foltjaival váltakozó, jórészt másodlagos lejtõsztyepek jellemeznek. Legszebb, fajokban leggazdagabb állományaik az abaújszántói Sátoron és Krakon, a tállyai Kopasz-hegyen és az erdõhorváti Vár-hegyen díszlenek.
A területek védetté nyilvánítására jelen sorok írásáig nem került sor. 2002 nyarán, a Természetvédelmi Hivatalban megfordulva módom adódott a javaslat sorsáról érdeklõdni. A nem hivatalos tájékoztatás szerint a védetté nyilvánítás akadálya pár terület esetében felmerült formai hiányosság. Nyolc év kevés volt felkérni a BNP Igazgatóságot a hiányosság pótlására? Arra, hogy a minden tekintetben megfelelõen dokumentált területek miért nem válhattak idõközben védetté, nem volt válasz.
Folyamatban van a teljes összefüggõ erdõterület védetté nyilvánítási javaslatának elkészítése, kiegészítve fontos gyepterületekkel. Ennek hírét sem fogadták kitörõ lelkesedéssel a Természetvédelmi Hivatalban.
Ugyanakkor 1989-ben a TBTK és a Bodrog teljes magyarországi szakaszát kísérõ ártere, benne a Long-erdõ Természetvédelmi Területtel, valamint a Zempléni-hegység teljes területe a szorosan hozzá kapcsolódó kistájakkal (a Szerencsi-dombság kivételével) felkerült a nemzetközi szinten szervezõdõ, fontos madárélõhelyek (IBA) listájára, amelyek – ha megfelelõ védelemben részesülnek – biztosíthatják Európa madárfaunájának fennmaradását. (E tájak számos világszerte veszélyeztetett fajnak is élõhelyei.) Az Európai Unió egyes tagállamaiban az IBA minõsítés jelenti a különlegesen védett területek kijelölésének alapját.
1971-ben, Iránban, Ramsar városában nemzetközi egyezményt fogadtak el a „nemzetközi jelentõségû vadvizekrõl, mint a vízimadarak tartózkodási helyérõl”. Hazánknak az egyezményhez történõ csatlakozását követõen a Bodrogzug a nemzetközi jelentõségû vizes élõhelyek listájára is felkerült.
Az Európai Unióhoz csatlakozás keretében Magyarországnak ki kell jelölnie a maga különlegesen védett területeit, és hosszú távra meghatározó döntések születnek majd az ország egyes régióinak fejlesztését illetõen (NATURA 2000 program).

A ZTK és a TBTK létrehozását követõen az elsõ, a védett területek és általuk térségünk jövõjét érintõ terv az 1980-as évek végén készült. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízásából a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszékén készült el a ZEMPLÉNI TÁJVÉDELMI KÖRZET ÉS TÉRSÉGE REGIONÁLIS ÉS TÁJRENDEZÉSI TERV Dr Csima Péter vezetésével. (A Vizsgálati összefoglaló 1988-89-ben, a Koncepció kivonat 1989-ben.) A terv a ZTK által érintett 18 településre készült, illetve kiterjesztve oly módon, hogy az összefüggõ és zárt területi egységet alkosson. A tervezési terület északon az országhatárig, nyugaton a Hernád folyóig, délen az Encs-Erdõbénye közötti útig, keleten Füzérradvány vonaláig történt kijelölésével 39 település közigazgatási területére terjed ki, 67 666 ha-on. A terv lényege: A meglévõ természeti és kulturális értékek védelmének fokozott biztosítása, a védelem kiterjesztése számos védelemben még nem részesülõ területre. (Javaslataiból semmi nem valósult meg!)
Kimondottan a védett területekre helyezte a hangsúlyt, Dr. Bartucz Ferenc, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság akkori igazgatója, amikor 1991-ben az „ABAÚJ-ZEMPLÉN NEMZETI PARK Létesítésének elképzelése (Zempléni- és Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzetek átminõsítése nemzeti parkká) címmel készítette el javaslatát. (Tanulmányozás és megfontolás céljából valamely hivatali íróasztal fiókjában lapul!)
Érdekes, hogy nemzetközi szinten, IBA, „Ramsar-i egyezmény”, a Világörökség Bizottsága (lásd. késõbbiekben), sokkal jobban értékelik tájaink értékeit, mint a hazai döntéshozók szintjén. Sokkal magasabbak lennének az itthoni elvárások?

A jelen?

A Zempléni Tájvédelmi Körzet, és keretében a hivatásos természetvédelem, 1984-ben egy természetvédelmi õrrel kezdte mûködését. Az idõközben védetté lett területekkel kibõvülve jelenleg a Hernád és a Tisza közé esõ terület képez egy természetvédelmi tájegységet. Erre a területre 2003-ban hat fõ hivatásos természetvédõ jut, akiknek, az életcéljuknak választott természetvédelem helyett, idejük nagyobb részét a hivatali ügyintézés köti le.
2000-ig a BNPI részérõl a tájegységre fordított költségvetés a tájegységben dolgozók bérét jelentette. A Nemzeti Park Igazgatóság részérõl a tájegység értékeinek megõrzését, fejlesztését szolgáló pályázatok beadására nem került sor. A megvalósult programok, fejlesztések anyagi fedezetét a civil szervezetek pályázatai teremtették meg. A civil szféra hatására 2001-tõl a BNPI pályázatai közé is bekerültek e tájegységben megvalósítandó programok. A megnyert pályázatokkal eddig a civil szervezetek által végzett, valójában a BNPI feladatkörébe tartozó tevékenységek valósulnak meg. Ezáltal a civil szervezetek számára új programok megvalósítására nyílt lehetõség.

A kormányváltást követõen, 2002. júniusában, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület, a Kazinczy Ferenc Múzeum, az MME 32.sz. Zempléni Helyi Csoport és a Zemplénért Civil Szervezetek Szövetsége levélben kereste meg az új Környezetvédelmi Minisztert, Dr. Kóródi Máriát, a térségi Nemzeti Park létrehozása érdekében. Válasz a Természetvédelmi Hivatal új vezetõjétõl, Haraszthy László helyettes államtitkártól érkezett. „Csak ismételni és megerõsíteni tudnám a levelükben szereplõ különleges természeti és kultúrtörténeti értékek kiemelt jelentõségét, hiszen ezek megóvása érdekében jött létre 1984-ben a Zempléni Tájvédelmi Körzet.”…”Jelenleg készül a ZTK természetvédelmi kezelési terve. A kezelési terv a kezelési elõírásokon túl javaslatot tesz a már védett természeti terület határainak kiterjesztésére is.”…„Az önállóbb, nagyobb jelentõséggel bíró területi egység (esetleg nemzeti park) kialakítását más is indokolja. A Zemplén térségében található védett természeti területek ugyanis távol fekszenek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egri székhelyétõl. A ZTK-nak sajnálatosan nincs központi épülete sem, ahol a megfelelõ munkavégzéshez biztosítva lennének a feltételek. Az országos átlaghoz képest is alacsony a területen dolgozó természetvédelmi õrök száma és nincs alkalmas infrastruktúra a látogatók fogadására, az érdeklõdõk informálására sem.”…”E problémák megoldására a jövõben a nemzeti parkká alakítástól függetlenül is fokozottabb figyelmet fordít a tárca.”
A kezelési tervnek közel 20 évvel ezelõtt el kellet volna készülnie. Ugyanakkor a levélnek a pozitív kicsengésû részei kerültek idézésre. A kormányzati struktúrában képviselt súlyának megfelelõen a tárca új vezetésétõl sem számíthatunk komoly változásra.

Miért lenne fontos a változás, Nemzeti Parkká válás?

A döntéshozók elõtt régóta ismert, hogy a térség népessége évtizedek óta csökken. Csak a legkedvezõbb fekvésû települések lélekszáma stagnál, esetleg mutat csekély növekedést. Sok településen a lakosság nagyobbik fele nyugdíjas. A fiatalok körében általános jelenség az elvándorlás. Mindez a természeti és kulturális adottságok hagyományos hasznosítási módjai mellett történik.
A rendszerváltás elõtt e problémák kezelésére egy gyógymódot ismertek: ipartelepítés. Jutott is belõle meg nem is. A rendszerváltással az ipari munkahelyek jelentõs része megszûnt, de a politikai vezetõ réteg gondolkodása mintha nem változott volna. Mindegy parlamenti vagy önkormányzati választás, mindenki új munkahelyek tömegét ígéri. (Tömeges munkaerõt csak ipar foglalkoztat!) Csakhogy a munkahelyek sorsáról gazdasági vezetõk döntenek.
Napjaink magyarországi telephely választásának fõ kritériumai a megfelelõ szállítási lehetõség és koncentrált képzett munkaerõ. Egyikkel sem rendelkezünk.
A Hegyalján haladó egykori vasúti fõvonal lassan szárnyvonalnak sem nevezhetõ. Elõszeretettel melegítik fel vele kapcsolatban, mint jövõképet, a valaha Lengyelországgal fenntartott gazdasági kapcsolatokban betöltött jelentõségét. Csak elfelejtik hozzá tenni, hogy napjaink gazdasági kapcsolatai döntõen kelet-nyugat és nem észak-dél irányultságúak. A Miskolc-Kassa vonal mai napig nemzetközi jelentõségû, de a hegységtõl nyugatra, a Hernád túlsó partján fut, a zempléni részekrõl nehezen megközelíthetõ.
Autópálya nincs, nem is lesz. Az épülõ (Polgárig elkészült.) autópálya hatósugarából messze kiesünk. (Egy új autópálya 30-40 km széles sávban hat fejlesztõleg a gazdaságra.) Mindenki eldöntheti maga, hogy ez jó vagy rossz nekünk, de ez a tény.
A 37-es út. Jelenleg is túlterhelt. Az ország egyik legveszélyesebb közlekedési, szállítási útvonala. Nem felel meg a fõútvonal hivatalos kritériumainak. Belátható idõn belüli fejlesztése kérdéses. A hírek nem errõl szólnak.
Munkaerõ. Képzetlen, szétszórva apró településeken.

Az emberközpontú, az általános mûveltség legfontosabb részének a humán kultúrát tekintõ értékrendnek köszönhetõen a térségben élõk, még a képzetlenek is, ha egy kiránduló látnivalókról érdeklõdik, program javaslatot kér, sorolják a történelmi nevezetességeket. A természeti értékeket, védet területeket, hányan tudnák felsorolni? A többség a Zempléni Tájvédelmi Körzet létezésérõl sem tud. A legképzettebbek kettõ, három faj, védett terület után elakadnak.

A természetvédelmi területek (TT), tájvédelmi körzetek (TK) jogilag minden tekintetben ugyanazt a védettséget jelentik mint a nemzeti park. Mi a helyzet a gyakorlatban? A TT-k és TK-ek alárendelt, hátrányos helyzetben vannak. Ki vannak szolgáltatva a Nemzeti Park Igazgatóság elképzeléseinek, az ott felállított prioritásoknak. Egy hivatásos természetvédõre sokkal nagyobb terület jut, így a tényleges védelem kisebb mértékû, gyakorta lehetetlen. És mit nyújtanak a helyi lakosságnak? Szinte semmit! Illetve annyit, amit a területen dolgozók, mint civilek, pluszban fel tudnak vállalni! Elsõsorban ebbõl adódik, hogy a védett területen vagy annak szomszédságában élõk többsége, lakosság és vállalkozók egyaránt, csak egy újabb bürokratikus akadályt, egy kijátszandó elõírást, stb. lát a védett területekben.

És a JÖVÕ? A tennivalók?

Tájaink kiemelkedõ esztétikai élményt nyújtanak. Hazánk talán legszebb tájképi együttese (Idelátogató „idegenek” fogalmazták meg!) a Hegyköz medencéje fölé emelkedõ Füzéri-vár látképe, hátterében a Nagy-Milic hegycsoportjával. Hasonló élményt nyújt a víz alatt lévõ Bodrogzug a Tokaj fölé magasodó Nagy-Kopaszról, és maga a Nagy-Kopasz az Alföldrõl érkezõnek. Nem véletlenül került be a Himnuszba: „Tokaj szõlõ vesszein, nektárt csepegtettél”. A Zempléni-hegység változatos domborzati formáival, a Kárpátokat idézõ élõvilágával egy kicsi Kárpátok. A hegységet ismerõk és szeretõk számára a "Magyar-Kárpátok".
A világszerte veszélyeztetett, a tájegység határain belül elõforduló, jelenlétével a területnek nemzetközi jelentõséget (IBA) biztosító (un. minõsítõ) madárfajok (pl. a fekete gólya, fehér gólya, parlagi sas, daru) és a minõsítõ fajok mellett jelen lévõ regionálisan, európai szinten kedvezõtlen védelmi helyzetû madárfajok (pl. fogoly, fürj, mezei pacsirta, macskabagoly, nyaktekercs, közép fakopáncs, szürke küllõ, füstifecske, fülemüle, örvös légykapó, kis légykapó, kék cinke) állományai, és általuk a tájegység nemzetközi jelentõsége jelenleg kihasználatlan gazdasági potenciál. Mindezek a természeti értékek, a több évtizedes nem megfelelõ kezelés, elhanyagolás következtében fokozott veszélybe kerültek.
A természetvédelem részérõl a jövõ legfontosabb feladata, védett és nem védett területeken egyaránt, az élõhelyek változatosságának megõrzése. A természetszerû élõhelyek további fenntartása, a pusztulóban lévõk természetszerûvé válásának elõsegítése, a tönkretett élõhelyek rehabilitációja. Az István-kúti nyíres a ZTK egyik fokozottan védett területe. Fajgazdagsága a védetté nyilvánítás egyik fontos tényezõje volt. Napjainkra a pusztulás stádiumába jutott. Rehabilitációja civilek által kezdetét vette. A rehabilitáció végrehajtása, a fenntartó munkák rendszeres elvégzése túlmutat a civil lehetõségeken.
A Bodrogközben a térséget valaha éltetõ vizes élõhelyek napjainkra jórészt a védett területekre, az árterekre szorultak vissza, gyors ütemben pusztulnak. A Bodrogköz megújulásának egyik stabil alapja lehet az ármentesített területekre került egykori holtágak, vizenyõs területek rehabilitációja. (A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése koncepciója nem errõl szól! A vésztározók építése továbbra is csak a tavasszal „feleslegesnek tûnõ” árvizek biztonságos levezetését szolgálja, és semmilyen tekintetben nem járul hozzá a nyári vízhiány problémájának kezeléséhez, a vizes élõhelyek felújulásához!) A meglévõ természetvédelmi keretek, képességek mindezek megvalósításához nem elegendõek.
Önmagában a természeti értékek védelme nem megoldható és a társadalom kizárása nem is lehet cél. A jövõ fõ feladata egy olyan komplex program kidolgozása, amelynek keretében a gondokra egységes, a természetes és a mesterséges környezet értékeit, valamint a társadalmi hatásokat is figyelembe vevõ megoldás születhet. A munka során a tájegység egészében kell gondolkodni, háttérbe szorítva a partikuláris érdekeket.
A programba bevont terület a határokon is át kell hogy nyúljon, hiszen a Bodrogköz és a Zempléni-hegység természetes folytatása a Szlovák Köztársaság területén található. A hatékony védelem és fejlesztés érdekében a területet egységes ökorégióként kell kezelni, melyet természeti szempontból a határok nem vágnak ketté. A két országnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával e határok ténylegesen is jelképessé válnak.
Olyan alternatív fejlesztési programokat kell kidolgozni, melyek lehetõséget kínálnak a helyi lakosság számára a gazdasági felemelkedésre úgy, hogy közben a természeti értékek megõrzése is lehetõvé válik (ökoturizmus, alternatív mezõgazdasági technikák, hagyományos fokgazdálkodás).
El kell érni, hogy a helyi önkormányzatok felismerjék, elsõdleges érdekük ennek a komplex programnak a kidolgozása és megvalósítása. Nyújtsanak támogatást olyan helyi programok megvalósításában, melyek a terület természeti értékeinek megõrzését, és adottságainak környezetbarát kihasználását célozzák. A fejlesztések ne csak a meghirdetett fejlesztési programok megcsapolását szolgálják, és a vélt gazdasági kényszerek miatt kerüljenek megvalósításra.
Bemutatóközpontokkal, informálással, kiadványokkal és konferenciákkal kell népszerûsíteni a tájegység területére kidolgozott alternatív programot, hogy azt a helyi lakosság, a vállalkozók és az önkormányzatok is megismerhessék, és megvalósításában közremûködjenek.
Feltétlenül meg kell erõsíteni a tájegység védettségét. Meg kell teremteni egy igazi helyi központot, amely szakember gárdájával tényleges védelmet tud biztosítani az értékek, és segítséget tud nyújtani a lakosság részére.

Mit tehet mindehhez hozzá egy térségi Nemzeti Park? Közvetlen, mindennapos kapcsolatot a tájegységben élõkkel. A helyi problémák tényleges megismerését, kölcsönösen elõnyös megoldását. Helyben, bárki által elérhetõ szakembereket, partnereket. Hazai és nemzetközi pályázati lehetõségeket, támogatást azok lebonyolításához, nem csak természetvédelmi célokra, hanem a legkülönfélébb természetvédelemmel összeegyeztethetõ gazdasági tevékenységekre (pl. biogazdálkodás, ökoturizmus, feldolgozóipar, szolgáltatások). A fejlesztési programok kidolgozásakor az értékek tényleges súlyuknak megfelelõ egységes képviseletét. Nemzetközi rangot! Maga a státusz a terület részére nemzetközi szintû „ingyen reklám”! Mondhatnánk, durván leegyszerûsítve azt is: sok új erõforrást, munkalehetõséget, pénzt!

Az ideérkezõk számára jelenleg gyakorlatilag csak az épített környezethez és a kulturális rendezvényekhez kapcsolódó programok vannak felkínálva. A folyamatok pedig az idényjellegû tömegturizmus irányába mutatnak, annak negatívumaival (szemét, taposás, virággyûjtés). Ez csak szûk társadalmi réteg számára nyújt megélhetést.
Az egyik kitörési pont a minõségi idegenforgalom. Viszonylag kevés vendég, hosszú tartózkodási idõvel, számos program igénybevételével, egész évben. Feltétele a meglévõ programkínálat (borút, gasztronómia, kulturális rendezvények, sport, stb.) összekapcsolása, természeti értékekre épülõ programokkal való kibõvítése. (Nem megy természetvédelmi szakemberek részvétele nélkül!) Az infrastruktúra már jelentõs mértékben adott, az elmúlt évek szálloda felújítási, építési hullámának köszönhetõen. (Szomorú vonatkozása, hogy számos környezetébe nem illõ épület született.)
Egy-két ökoturizmus (ez esetben madármegfigyelés) szervezésével foglalkozó cég, a Hortobágy mellett, mintegy kiegészítõ programként kínálja tájaink madárvilágát. E cégek már összekapcsolják az ökológiai programokat a Zempléni Mûvészeti Napok rendezvényeivel, de a térség adottságainak értékesítésébõl származó bevételeikbõl térségünk minimálisan részesül.
Ugyanilyen fontos a falusi turizmus. Egyre többen szánják rá magukat a vendéglátás ezen formájára. A továbblépés feltétele ez esetben is a programkínálat kialakítása, bõvítése. A természet- és környezetbarát termékek és szolgáltatások nyújtása.
Másik kitörési pont lehet a természetbarát gazdálkodás, legeltetés, gyümölcstermesztés, erdei termékek feldolgozása, biotermékek elõállítása, az idegenforgalom kiszolgálása. (Napjaink egyik negatív példája a gombaszedés. A felvásárló cégek igényeinek megfelelõen a legdurvább módon „gyökerestöl” gyûjtött gomba feldolgozatlanul hagyja el a zempléni erdõket!) Tájegységünk legnagyobb része extenzív mezõgazdasági területként lett besorolva az Európai Uniós csatlakozás elõkészítése keretében. Hosszabb távon nem lehet majd más módon versenyképesen gazdálkodni.
Szintén megoldandó feladat, hogy mit vihet haza a vendég. A védett területek esetében a klasszikus idézet kellene, hogy igaz legyen: „Csak a fényképeidet vidd el, és a lábnyomaidat hagyd itt!” (Nyaranta több tízezer, százezer forint eszmei értékû virágcsokrok indulnak „haza” és kötnek ki a szemétben.) A legtöbb településrõl képeslapon/lapokon, országos vagy regionális idegenforgalmi kiadványokon kívül semmit. Nincsenek zempléni szuvenírek! A terület nagy része erdõ, de nincsenek fafaragványok. Sok a vizes élõhely, de nem készülnek fonott emléktárgyak. A térség legnagyobb nevezetességei sem vihetõk haza miniatürizált formában.

Biztosabb jövõ további bányák nyitása? Alacsony munkabérekkel és nagyfokú gépesítéssel! Akár a már védett területeken is, amint az a pálházai perlit bányával kapcsolatban felvetõdött? Vagy honvédelmi beruházások, mint a Telkibánya fölötti Kánya-hegyen épülõ, anélkül, hogy a tágabb, eddig is többszörösen hátrányos helyzetû térség érdekeit figyelembe vennék? Vagy újabb autóversenyek, kis reklámértékkel, aránytalanul nagyobb károkozással?
Idõszerû lenne beismerni: térségünk és az itt élõk csak magukra számíthatnak. Célszerû lenne egy másik felismerés is: lenne, illetve van mire építeni egy helyi gazdasági modernizációt. Az elmúlt évtized és évtizedek perifériás helyzetének köszönhetõen természeti környezetünk érintetlenebb, mint sokan gondolják (az IBA kézzelfogható bizonyíték, pedig csak a madarakra koncentrál, egyéb állatfajokkal nem foglalkozik). A nagyvilágban pedig ezt már többen tudják, mint gondoljuk. Az Internet nem ismer határokat, lassan nyelvi akadályokat sem, a táj viszonylagos érintetlensége pedig önmagában is jó reklám.
Az elsõ nagyon jelentõs ilyen irányú lépés 2002. nyarán megtörtént. Helyi kezdeményezésre az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002. június 27-ei budapesti ülésén a világörökség részévé nyilvánította Tokaj-Hegyalja borvidékét. De önmagában e cím nem eredményez új gazdaságot, felvirágzást!


Bihari Zoltán – Petrovics Zoltán – Szentgyörgyi Péter (2000): A Zempléni-hegység emlõsfaunája (Mammalia). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 24: 361-403.
Ézsöl Tibor (2000): 25 év „a természet szolgálatában”. Helyi Krónika környezetvédelmi melléklete, 2000. január (ujságcikk)
Géczi István (2001): Együtt Abaúj–Zemplén értékeiért. Újhelyi Körkép, 2001. január (ujságcikk)
Géczi István (2002): Környezetünk, értékeink védelmében. Helyi Krónika, VIII. évf. 2002/12 (ujságcikk)
Hegyessy Gábor (2000): Sátoraljaújhely élõvilága. Újhelyi Körkép, 2000. március (ujságcikk)
Dr. Isépy István (2002): A világörökség új része Tokaj-Hegyalja. TermészetBÚVÁR, 2002/5.: 20-23. (folyóiratcikk)
Juhász Árpád (1987): Évmilliók emlékei
Nagy Szabolcs (1998): Fontos madárélõhelyek Magyarországon.
Pelles Gábor (1999): Ráadás a tájvédelmi körzethez. Zempléni zugok. TermészetBÚVÁR, 1999/4.: 20-22. (folyóiratcikk)
A Jövõ Nemzedékek Képviselete féléves jelentése (2001). Szerk.: Jávor Benedek
Sárospataki útikalauz (1996). Szerk.: Jósvainé Dr. Dankó Katalin, Bordás István, Rozsi É. Judit
Sátoraljaújhely Lexikona (2001). Szerk.: Dr. Kováts Dániel
Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Évkönyve (2002)
Zempléni Környezetvédelmi Egyesület (ZEKE) (szóróanyag)
Zempléni Tájvédelmi Körzet (1984). Szerk.: Szeremley Szabolcs)
Zempléni Tájvédelmi Körzet és térsége regionális és tájrendezési terv. Vizsgálati összefoglaló (1988-89). Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszék
Zempléni Tájvédelmi Körzet és térsége regionális és tájrendezési terv. Koncepció kivonat (1989). Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszék

Géczi István