• 1
  • 2
  • 3

Környezetvédelem

Napjaink leggyakoribb reakciója – a gazdag országok luxusa, mert õk megengedhetik maguknak!
Nem! Nem luxus, kényszer! Mert nem engedhetik meg maguknak, hogy eltekintsenek tõle. A szegény országok lakosai elköltözhetnek, elvándorolhatnak az elpusztult vidékekrõl (pl. az elmúlt évtizedekben sokat emlegetett Száhel), mert nincs mihez ragaszkodniuk az életükön kívül.
A gazdasági elitek is elköltözhetnek, van mibõl, akár a világ másik végébe is.
A fejlett világ átlagpolgárainak millióit nem lehetett, és nem is lehet elköltöztetni a londoni, vagy kaliforniai, vagy budapesti stb. szmogból, de még az újhelyibõl sem.
A környezet elviselhetetlenné válását felismerõ átlag polgárok tömegeinek akaratától egy politikus sem tekinthet el (de akár gazdálkodó sem). Allergia-robbanás zajlik (pár hete hangzott el a hírekben, hogy Magyarországon 1 000 000, nem tévedés, egy millió az asztmások és allergiások száma). A világelsõk között van az ország a daganatos megbetegedések terén. Mindkét betegségcsoport hátterében a szennyezett környezet a fõ kiváltó ok.
Az államtól, a politikusoktól nem várható megoldás addig, amíg nem kényszerülnek rá. A klasszikus példa a századforduló Angliája. A környezetszennyezés már a Brit Birodalom létét fenyegette. Az angolkóros férfiak tömegeibõl nem lehetett biztosítani a haditengerészet utánpótlását. És lett elegendõ pénz az iparvárosok lakhatóvá tételéhez, az angolkor pedig eltûnt névadó hazájából. A honvédelem kérdése politikusainkat nem fogja a környezetvédelem érdekében aktivizálni, pedig a “kiszuperált” fiatalok aránya évrõl-évre rekordokat dönt.
Az ipari társadalmak civilizációs betegségei hatására, Európa nyugati felében a politikusok egy része rákényszerült, hogy tevékenységét “zöldesítse”. Eredmény: óriási költségek, milliárdok felhasználásával, kísérlet az elpusztított környezet helyreállítására. De a természetes környezetet újra teremteni nem lehet (amit elpusztítunk magunk körül, azt a természet évezredek alatt formálta ki), ez már csak gyenge utánzat, lelkiismeret nyugtatás.
A gazdaságtól, amelyet döntõ részben rövid távú érdekek vezérelnek, szintén nem várhatunk megoldást.
Egyetlen gyógymód van, a megelõzés. Ennek a forrása pedig az ismeret! Aki ismeri egy Bartók, egy Verdi lemez értékét, megóvja, aki nem összetöri. Miért nagyobb érték eligazodni a humán mûveltségben, az emberi alkotások között, mint a természetben. A természet hiányában az ember nem lenne, nem alkothatna. Alkotásainknak csak a természet ad értéket. Ha elpusztítjuk, ahonnan jöttünk, a mi alkotásainknak sem lesz értéke.
Van sikeres példa. Finnország az 1960-70-es években világrekorder volt az egészségtelen táplálkozás következtében fellépõ betegségek terén. Felvilágosítás és kitartó kampány eredményeként a 90-es évekre, töredékére esett az ezen okokból bekövetkezõ halálozás.
Követendõ és biztató példa van, de érdekeinket helyettünk senki nem fogja képviselni. A lehetõség adva van számunkra, mernünk kell élni vele.
A természettudományos mûveltségû szakemberek hosszú ideje tudják, hogyan és mit kellene tennünk, de többségüknek nem áll rá a nyelve és a “tolla” ennek népszerûsítésére. A Zempléni Környezetvédelmi Egyesület nevében, ez úton szeretném kérni, minden a környezetet féltõ, a szavak és a toll forgatásában járatos földi lakótársunk segítségét e felbecsülhetetlen értékû munka elvégzéséhez.

Géczi István

 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter