• 1
  • 2
  • 3

 

Másként is lehetne virágos a város


Szép hagyomány a települések virágosítása, de miért csak a virágágyásnak kijelölt területek, a nemesített kertészeti virágok kerülnek telepítésre, és a nyugati példa a követendõ? A parkok területeinek nagyobb részén, a kevésbé "szem elõtt" lévõ területeken miért kell mindenáron "angolgyepet" létesíteni?
Sátoraljaújhely éghajlatilag a nedves kontinentális és a száraz kontinentális éghajlati területek átmeneti sávjában helyezkedik el. Egyes években a nedves kontinentális éghajlatnak megfelelõ mennyiségû és eloszlású csapadék hullik és nincs az év folyamán aszályos (nagyobb a párolgás, mint az érkezõ csapadék mennysége) idõszak. Más években a csapadék mennyisége és eloszlása a száraz kontinentális éghajlatnak felel meg. Több hétig, ritkábban hónapig aszályos az idõjárás. Tovább színezi az idõjárási képet a városi klíma. Mit jelent ez? A nagyfokú beépítettség, sok aszfalt és betonfelület következtében a beérkezõ napsugárzásnak nagyobb %-a fordítódik a levegõ felmelegítésére, párologtatásra, mint a települést határoló mûvelt területeken és erdõkben. Ennek eredményeként is nõ az aszályos idõjárás esélye, gyakorisága. Ugyan ezt az esélyt növeli a város földrajzi fekvése. A csapadékot szállító légtömegek nyugat felõl érkeznek. A Zempléni-hegység vonulata a csapadék jelentõs részét felfogja. Ennek köszönhetõen a hegység keleti oldalán, csapadékárnyékban elhelyezkedõ város területére kevesebb csapadék jut. Mindezek eredményeként, függetlenül a környezõ területek idõjárásától, az évek többségében, a város klímája a száraz kontinentálisnak felel meg. Ugyanakkor a nagyobb épületek által leárnyékolt zugokban nagy számban találni kimondottan nedves és meleg mikroklímájú élõhelyeket is.
A virágosításban Sátoraljaújhelyen követett gyakorlat a tõlünk nyugatabbra, nedvesebb klímán kialakult mintát követi. A kiültetett, illetve virágtartókba kihelyezett növények a szárazabb idõszakokban csak öntözéssel tarthatók életben. A füves területek gondozása, a rendszeres fûnyírás, szintén nyugati mintát követ. De ott nem ismerik az aszályt! A gyep nyáron is zöld, a virágok dúsak. És itt? A gyepek a nyár elejére, közepére kifakulnak, sárgulnak, kiégnek (kivéve a rendszeresen öntözött kerteket), egy-egy öntözés elmaradása esetén a virágok elernyednek. A kitaposott útszélek porzanak, virágok helyett az eldobált csikkek, apró szemét díszlik.
Mind ez elkerülhetõ lenne. A mi éghajlatunknak is megvannak azok a virágai, növénytársulásai, melyek a városi klímában is jól érzik, illetve jól éreznék magukat, ha biztosítjuk számukra a minimális feltételeket. Ezek a "vadvirágok". Sajnos az év nagyobbik részében nem részesülnek különösebb figyelemben, gaznak minõsíttetnek. (Nem így kora tavasszal az elsõ hóvirágok, sáfrányok, gyöngyvirágok!) Minden élõhelynek, a gyorsan kiszáradó homokos talajoktól az egész évben nyirkos zugokig, megvannak az adott jellemzõkhöz alkalmazkodott fajai, az év folyamán egymást váltó, vagy az egész vegetációs idõszakban nyíló virágai. Milyen feltételeket igényelnek? Nem szükséges minden füves területet évente többször 4-5 cm-esre lekaszálni. Nem árt egy botanikus, aki a talajadottságok, stb. alapján javaslatot tud tenni az egyes eltérõ mikroklímájú városi élõhelyekre való társulásokra.
Jelenleg is vannak követhetõ példák. A nedvesebb és szárazabb zugokban egyaránt jól érzik magukat az ibolya félék (igazodva az egyes fajok nedvesség igényéhez), melyek a virágzást követõen zöld levélszõnyeget borítanak az élõhelyük fölé. Hasonló levélszõnyeggel takarja élõhelyét a télen is zöld, kis télizöld vagy meténg. Ahol e fajok elszaporodnak a kaszálás is feleslegessé válik. Az évente 2-3 alkalommal kaszált kertekben, gyepekben gyíkfû, indás ínfû, mezei katáng, pénzlevelû lizinka, vérehulló fecskefû virít. A felhagyott kertekben kaszanyûgbükköny, nagy útifû, apró szulák.
Ezek elszaporodását lehetõvé téve, esetleg segítve (vannak szép számmal vadvirág magkeverékek, és csak egyszeri "vetést" igényel), az út és járda szélek, a parkok nemcsak újra színes szõnyeggé változnának csaknem egész évre, de számos pillangó és madárfaj is újra városi lakóvá válhatna. A virágos, ha csak vadvirágos is, járdaszegélyeket kevesebben taposnák, kevesebb por szállna. Az itt megforduló turisták pedig egy igazán egyedi élményrõl számolhatnának be, a vadvirágos Sátoraljaújhelyrõl.

Géczi István