• 1
  • 2
  • 3

Ölyvek országútja

2001. végén, december 23-án, 25-én és 28-án, hatszor utaztam végig személyautó utasaként a 37-es utat Sátoraljaújhely és a 3-as fõút, illetve Miskolc között. Korábbi tapasztalataimból tudtam, hogy õsszel rendszeresen az utat kísérõ fákról figyelik a tarlókat, frissen felszántott táblákat az egerészölyvek. Téli, hó borításos idõszakból még nem volt tapasztalatom. A kissé egyhangú táj és az utazás unalmát elûzendõ, úgy döntöttem, megpróbálom megszámolni az út mentén megfigyelhetõ ölyveket. Ölyveket, mivel egy robogó autóból nem tudom megkülönböztetni az egerészölyvet és az esetleg szintén itt tartózkodó gatyásölyvet. És csak próbálom megszámolni, mert a 37-es út egyes szakaszain más-más esélyem van "pontos" számlálásra. Azokon a szakaszokon, ahol az utat fasor kíséri, két oldalán pedig nagytáblás szántók találhatóak, az ölyvek csak ezekre a fákra tudnak kiülni. Itt is voltak megfigyelhetõek, illetve a fasor közelében repülve. Ezeken a szakaszokon az úttól távol nem láttunk ölyveket. Azokon a szakaszokon, ahol facsoportokkal, bokrosokkal tagolt gyepfelületek, apró parcellák, vagy egészen az útig húzódó szõlõk találhatók, számtalan kiülési lehetõséget találnak az ölyvek. Kevesebb állatot is tudtunk megfigyelni, azokat is gyakrabban az úttól messzebb. Miskolc irányába reggel, ill. a kora délelõtti órákban, Sátoraljaújhely felé késõ délelõtt, ill. a déli órákban tettük meg az utat. A hõmérséklet az egyes alkalmakkor -1 és -14 ˚C közötti volt. Az útvonal hossza kb. 80 km. Egy alkalommal a legtöbb, 59 db ölyvet, december 25-én reggel, -14 ˚C-os hidegben számoltuk. (Ekkor 4 egyedet még a 3-as fõút mellett is láttunk.) Az egyes példányok, 2-3 kivételével, "felborzolt" tollazattal ültek a zúzmarás ágakon. (Késõ délelõtt már csak 55 példányt tudtunk összeszámolni.) Az észlelt egyedek kétharmadát, ekkor és a többi számláláskor is a Sátoraljaújhely és Szerencs közötti 50 km-es szakaszon láttuk. Ezen a szakaszon 40 ölyv volt az egy alkalommal észlelt legtöbb. A Szerencs-Miskolc szakaszon 23 példány volt a maximálisan észlelt. Ezek alapján, 2001. decemberében a 37-es út mentén minimum 63 ölyv vadászott, telelt. Az ölyveket egyrészt egyesével, egymástól 100-200 m-re, de akár több km távolságokra, másrészt kisebb csoportokban, 1-3 egymás mellett álló fán, 3-6 példányt, figyeltük meg. Egyes példányok a száguldó jármûvekhez egészen közel, több esetben az út fölé nyúló ágon ültek. (Egyetlen elütött példányt sem láttunk.) Meglepõ volt számomra, hogy szarkából, vetési és dolmányos varjúból is minden alkalommal sokkal kevesebb egyedet láttam, pedig az út számos települést érint, a fák koronájában pedig jól látszódtak az elmúlt költési idény szarkafészkei.

Géczi István