• 1
  • 2
  • 3

Madarak

A Magyarországon elõforduló 373 madárfajból a Sátoraljaújhely közigazgatási határain belül eddig 153 madárfaj került megfigyelésre. Természetesen ez a szám folyamatosan változik, hiszen az új megfigyelések ennél a csoportnál meglehetõsen gyakoriak. A terület madárfaunájáról eddig átfogó irodalmi munka nem készült, illetve a terepi megfigyelõk adatainak az összegyûjtése sem történt meg, így elõfordulhatnak hiányosságok egy-egy faj esetében.
A terület változatos élõhelyein elõforduló 153 fajból 114 fészkelt a területen, 26 táplálkozó, illetve kóborló 13 pedig õszi-tavaszi átvonuló vagy téli vendég.

A területen megfigyelhetõ madárfajok:

A vöcsökfélék közül a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), amely fészkét a dús növényzetû, kis vízfelületû területeken építi, a leggyakoribb vöcsökfaj. Néhány pár költ az alkalmas területeken. A vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena) a legritkább fészkelõ a vöcskök közül, egy pár költése bizonyított.
A jellegzetes hangjáról elnevezett bölömbika (Botaurus stellaris) a nagyobb nádasok, mocsarak lakója, 1-2 pár jelenti a költõállományt.
A gémfélék közül elõfordul a táplálékát fõleg az éjszakai órákban beszerzõ bakcsó (Nycticorax nycticorax). Kóborló faj a területen a hazai természetvédelem emblémájában is szereplõ nagy kócsag (Egretta alba). A szürke gém (Ardea cinerea) a leggyakoribb gémféle a területen.
A gólyák mindkét faja fészkelõ faj. Az ember közelében költõ fehér gólya (Ciconia ciconia) 5-6 párral képviselteti magát. A kevésbé ismert, a zavartalan erdõk mélyén fészkelõ fekete gólya (Ciconia nigra), inkább a területen táplálkozó fajként jön szóba, de elõfordulhat fészkelése is. Mindkét gólyánk fokozottan védett faj.
A kanalasgém (Platalea leucorodia) csakúgy, mint a bütykös hattyú (Cygnus olor) ritka kóborló. A récék közül leggyakoribb a tõkés réce (Anas platyrhynchos) gyakran nagy csapatai láthatók a kiöntéseken. További megfigyelt fajok: a böjti-, kanalas-, barát-, kontyos- és kerceréce.
A ragadozómadarak elsõsorban a területen táplálkozó, vagy kóborló, illetve telelõ fajként jönnek szóba. Az országszerte ritka kigyászölyv (Cicaetus gallicus) és békászó sas (Aquila pomarina) gyakran vadászgat a területen. Hazánk egyik legféltettebben õrzött, világszerte veszélyeztetett madara a parlagi sas (Aquila heliaca) egykor költött a területen, ma inkább csak zsákmányait szerzi itt. Az országosan gyakoribb költõ fajok közül itt a darázsölyv, egerészölyv, héja, karvaly, barna rétihéja, vörös vércse, kabasólyom képviselteti magát. Telelõ fajok: kékes rétihéja, gatyás ölyv, kis sólyom.
A fajdokkal rokon császármadár (Bonasa bonasia) állománya országszerte csökkent az utóbbi idõben. A területrõl az utolsó ismert adat 1967-bõl származik.
A fácánfélék közül csak a fürj (Coturnix coturnix) védett. A költési idõszakban a jellegzetes „pity-palaty” olása árulja el a jelenlétét, fõleg a nyílt mezõgazdasági területekrõl. A nem védett fácán (Phasianus colchicus), és a fogoly (Perdix perdix) szintén szem elé kerülhet.
A rejtett életmódú haris (Crex crex) egyik fokozottan védett madarunk. Az éjszaka kiáltó hímek megszámlálásával, kaphatunk képet egy terület haris állományáról.
Két meglehetõsen közönséges madarunk a vízityúk (Gallinula chloropus) és a szárcsa (Fulica atra). Az állóvizek, tavak mentén figyelhetjük meg õket.
A daru (Grus grus) csak átvonul a terület felett. Fõleg tavasszal, de õsszel is láthatjuk, illetve hallhatjuk akár a városból is.
A partimadarak képviselõi elsõsorban a vonulási idõszak alatt jelennek meg a területen. A csapadékosabb esztendõkben, amikor sok a vizenyõs terület (elöntött rétek, szántók) a bíbic (Vanellus vanellus) és a piroslábú cankó (Tringa totanus) költhet is kis számban. A vonulás során azonban nagy csapatokban vagy magányosan több fajt is megfigyelhetünk a vízállások mellett. A megfigyelt fajok: kis lile, pajzsos-, erdei-, réti-, és billegetõcankó.
A dankasirály (Larus ridibundus) a kormos szerkõ (Chlidonias niger) táplálkozni jár be, illetve vonuláskor kerülhet elõ.
Galambfélék: a lakott területekhez kötõdõ balkáni gerle (Streptopelia decaocto) mellett a vadgerle (Streptopelia turtur) valamint a kék galamb (Columba oenas) az örvös galamb (Columba palumbus) fordul elõ. A két utóbbi faj a zárt erdei területeken fészkel inkább.
A kakukk (Cuculus canorus) a terület rendszeres fészkelõje.
A baglyok közül a költõ fajok néhány párral képviseltetik magukat. A gyöngybagoly (Tyto alba) az épületek – elsõsorban templomok – padlásán fészkel. Egy pár ismert Sátoraljaújhely egyik templomából. Az országosan gyakori macskabagoly (Strix aluco) és a nagyobb számban csak a Zempléni-hegységben költõ uráli bagoly (Strix uralensis) a zárt erdõk madara. További költõ fajok: füleskuvik, kuvik, erdei fülesbagoly. Egy-két alkalommal megfigyelt faj az uhu (Bubo bubo) és a réti fülesbagoly (Asio flammeus).
A sarlósfecske (Apus apus) táplálkozó csapatai több helyen lettek megfigyelve, de fészkelõ párok a város egy épülettömbjébõl ismertek eddig.
A színpompás madaraink közül a jégmadár (Alcedo atthis) a Ronyván inkább csak téli vendég. A gyurgyalag (Merops apiaster) és a búbos banka (Upopa epops) viszont költ a területen.
A harkályaink valamennyi faja képviselteti magát legalább egy-két párral. A hangyatojásokkal táplálkozó nyaktekercs (Jynx torquilla), a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) nagyobb parkokban illetve kertekben is elõfordul. A varjú nagyságú fekete harkály (Dryocopus martius) és egyik legritkább harkályunk a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) a zártabb erdõket kedveli. További megfigyelt fajok: hamvas küllõ és zöld küllõ, közép fakopáncs és a kis fakopáncs.
A pacsirtafélék családjából három faj fordul elõ a területen. A városokban is gyakori búbos pacsirta (Galerida cristata) gyakran a lapos tetejû háztömbök tetején fészkel. A mezei pacsirta (Alauda arvensis) és az erdei pacsirta (Lullula arborea) a lakott területen kívül költ.
A fecskék közül a füsti fecske (Hirundo rustica), valamint a molnárfecske (Delichon urbica) rendszeres fészkelõ. A partifecske (Riparia riparia) fiókáit valamilyen függõleges partfalba vájt üregekben neveli. Költése alkalomszerûen elõfordul a Bodrog folyó alkalmas partfalaiban.
A billegetõfélék közül költõ faj az erdei pityer (Anthus trivialis), a réti pityer (Anthus pratensis) átvonuló faj. A lakott területeken is fészkelõ barázdabillegetõ (Motacilla alba) gyakori faj. Rokona a sárga billegetõ (Motacilla flava) a síkvidéki nedves rétek, mocsarak, legelõk madara, míg a szórványosan elõforduló hegyi billegetõ (Motacilla cinerea) csak 1-2 párral képviselteti magát a számára alkalmas patakvölgyekben.
A csonttollú (Bombycilla garrulus) jellegzetes téli inváziós madár. Egyes teleken nagy csapatokban jelenik meg, míg máskor nem vagy csak néhány példány.
A legkisebb madaraink közé tartozó ökörszem (Troglodytes troglodytes) dús aljnövényzetû patakok, vízmosások állandó madara. Téli kóborlásakor városi kertekben is elõfordulhat.
A rigófélék közül sok a közismert madár. A városi parkokban, kertekben is költõ fekete rigó (Turdus merula), az énekérõl ismert fülemüle (Luscinia megarhynchos) vagy vörösbegy (Erithacus rubecula) valamint a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) gyakori fészkelõk a területen. A nagy fülemüle (Luscinia luscinia) ritka, 1954-bõl származik fészkelésre vonatkozó adata a Longi-erdõbõl.
További fészkelõ fajok e családból: rozsdás csuk, cigánycsuk, hantmadár, énekes rigó. Kóborló illetve átvonuló a szõlõrigó (Turdus iliacus) és a léprigó (Turdus viscivorus). A fenyõrigó (Turdus pilaris) a városban is megjelenõ rendszeres téli vendég.
A poszátafélék népes családjából az ártéri területek, nedves rétek, nádasok költõfajai: a réti tücsökmadár (Locustella naevia) és a berki tücsökmadár (L. fluviatilis); valamint a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), az énekes nádiposzáta (A. palustris) és a cserregõ nádiposzáta (A. scirpaceus). Neve ellenére a rigókkal nem rokon nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) a nádasok illetve nádszegélyek madara. A család további fajai szintén gyakoriak de fõleg erdõkben, kertekben, parkokban élnek: így a karvalyposzáta (Sylvia nisoria), a kis poszáta (S. curruca), a mezei poszáta (S. communis), a kerti poszáta (S. borin), és a barátposzáta (S. atricapilla). A családba tartózó apró rovarevõ madarak a füzikék, három fajuk fordul elõ a területen. A csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) a leggyakoribb, a sisegõ füzike és a fitiszfüzike (Ph. sibilatrix, Ph.. trochilus) már ritkábban kerül szem elé. A sárgafejü királyka (Regulus regulus) amely Európa legkisebb madara, inkább kóborlóként fordul elõ.
A légykapófélék: a szürke légykapó (Muscicapa striata) az erdõk, kertek, ligetek gyakori fészkelõje. Az örvös légykapó (M. albicollis) a nyílt lomberdõkben költ, míg a kormos légykapó (M. hypoleuca) e területen átvonuló.
Az õszapó (Aegithalos caudatus) a gyakori fészkelõ fajok közé tartozik, de fõleg az erdõkben gyümölcsösökben fordul elõ. A cinegefélék szintén gyakori madarak, és a városi kertekben, parkokban is fészkelnek. A téli etetõrõl is ismerhetõ fajok: a barátcinege (Parus palustris), a fenyvescinege (P. ater), a széncinege (P. major) és a kék cinege (P. caeruleus).
Akár a téli etetõrõl is ismerhetjük a csuszkát (Sitta europaea), mely a lakott területek kertjeiben, parkjaiban is költõ gyakori madár. A színpompás sárgarigó (Oriolus oriolus) gyakori fészkelõnek számít.
A gébicsfélék közül egy faj költ a területen, és egy pedig rendszeres téli vendég. Az elõbbi a tövisszúró gébics (Lanius collurio), amelyik gyakori fészkelõ a nyílt fás, bokros területeken illetve a kertekben, gyümölcsösökben. A nagy õrgébics (Lanius excubitor) csak téli vendég, fõleg a nyílt, bokros élõhelyeken.
A varjúfélék közül a szajkó (Garrulus glandarius) és a szarka (Pica pica) gyakori fészkelõ faj. A vetési-, és dolmányos varjú (Corvus frugilegus, C. corone cornix) kóborlóként kerül e területre. A két védett varjúféle közül a fenyõszajkó (Nucifraga caryocatactes) alkalmi kóborló illetve téli vendég, míg a néhány évtizede meglehetõsen ritka holló (Corvus corax) állománya mára megerõsödött. A területen 2-3 pár költ.
A seregély (Sturnus vulgaris) mindenfelé elterjedt gyakori és szintén nem védett. Rokona a pásztormadár (S. roseus) egy invázíószerûen megjelenõ költõfaj. Sátoraljaújhely határában, 1925-ben egy 5000 páros fészkelõ csoportot találtak. Az utóbbi években néhány madárból álló kóborló csapatai kerültek elõ. A mezei veréb (Passer montanus) a házi verébbel (P. domesticus) együtt egyaránt gyakori.
A pintyfélék közül gyakori költõfajok: erdei pinty (Fringilla coelebs), csicsörke (Serinus serinus), zöldike (Carduelis chloris), tengelic (C. carduelis), kenderike (C. cannabina), meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes). A téli vendégek: fenyõpinty (Fringilla montifringilla), csíz (Carduelis spinus), süvöltõ (Pyrrhula pyrrhula). Érdekesség, hogy a szalagos keresztcsõrû (Loxia leucoptera) harmadik magyarországi bizonyító adata Sátoraljaújhelybõl került elõ.
A sármányfélék képviselõi: leggyakoribb a citromsármány (Emberiza citrinella), a nádi sármány (E. schoeniclus) a nádasok, sásrétek madara a sordély (E. calandra) élõhelyei a nyílt fás, bokros területek és mezõgazdasági kultúrák.