• 1
  • 2
  • 3

Ragadozó madarak és védelmük a Zempléni-hegységben.

“Magában a természetben nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Arra szükséges, hogy végezze az élõ természetben azt a munkát, amelyet más teremtmény el sem végezhetne. Károssá és hasznossá az emberre nézve a madarat csak az ember maga teszi” – Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról

A századforduló táján mindennapos volt a ragadozó madarak káros voltának a hirdetése, s ennek következtében irtásukat is ajánlottnak, illetve kötelezõnek tartották. Ez a szemlélet nem fogadható el, egyrészt a mai természetvédelmi gondolkodás tükrében, másrészt a mára már elvégzett kutatások is igazolják az akkori szemlélet megalapozatlanságát.
Ez a pusztítás több más tevékenységgel együttesen (fészekfosztogatás, tojásgyûjtés stb.), szerepet játszott a ragadozó madarak számának nagy mértékû csökkenésében illetve egyes fajoknak a kipusztulás közelébe kerülésében. Napjainkra végre elmondhatjuk, hogy a fent leírt károsító tényezõk szinte teljesen megszûntek hazánkban. Köszönhetõ ez a törvényes védelem mellett – ma minden ragadozó madár védelmet élvez hazánkban – a gyakorlati védelmi munka megerõsödésének és persze a “másik oldal” szemlélet változtatásának, illetve együtt mûködésének.
Szûkebb hazánk, a Zempléni-hegység és a környezõ kistájak (Bodrogköz, Hernád-völgy) meglehetõsen gazdag ragadozó madarakban. Több faj országos állományának a jelentõs része itt költ, sõt akad olyan faj is, amely kizárólag a Zemplénben fészkel. Erre joggal lehetünk büszkék, hisz a Zemplén egész Európában híres a ragadozó madarairól.
Egyik legritkább ragadozó madarunk a világviszonylatban is veszélyeztetett parlagi sas. Ez a madár egy keleti elterjedésû faj, Magyarországtól nyugatra már nem költ. A hazai állomány egy populációt alkot a szomszédos szlovákiai állománnyal, s ez a populáció alkotja az európai állomány jelentõs részét, így megõrzésükben e két országnak igen nagy szerepe van.
A hazai állomány 50 párra tehetõ, ebbõl 12 pár költ itt (közel az állomány negyede). A közelmúltban zajlott le a parlagi sas védelmi munkacsoportok nemzetközi konferenciája, amelyen kiderült, hogy ez az állomány a legerõsebb és költését tekintve a legeredményesebb a magyarországi állományok között. Erre, mint helyiek joggal lehetünk büszkék, különösen annak ismeretében, hogy több ország 1-2-3 pár megõrzése érdekében tesz erõfeszítéseket.
A parlagi sas az egész költési idõszakban háborítatlanságot igényel, mivel rendkívül érzékenyen reagál a különbözõ zavaró hatásokra. Fészkét a lombkorona tetejére építi, ahonnan jól szét tud tekinteni, és így nagyon hamar észreveszi a háborgatást.
Sok ragadozó madárnál nagyon fontos probléma a táplálékforrás megszûnése vagy átalakulása. A parlagi sas egyik legfontosabb táplálékállata az ürge, amely száma az utóbbi években, nagymértékben csökkent. Ennek oka, egyrészt a mezõgazdaság átalakulása (ilyen például a legelõk feltörése, a legelõ állatok számának a csökkentése), másrészt a mai napig is tartó ürgeöntés, annak ellenére, hogy az ürge védett állat. Sok helyen a természetvédelmi szakemberek – a társadalmi természetvédelmi szervezetek segítségével – megkezdték az ürge visszatelepítését egykori ürgés élõhelyekre, a táplálékforrás biztosítása érdekében. Az idei évben a Zempléni-hegység területén is történtek kísérletek az ürge visszatelepítésére.
Az ürge egy másik fokozottan védett madarunknak, a kerecsensólyomnak is egyik legfontosabb tápláléka. E madárfaj elterjedésének nyugati határát Magyarországon éri el. A fészekrablás és tojásgyûjtés a kipusztulás közelébe jutatta több országban is. Az állomány növekedésének eléréséhez nagyban hozzájárult a veszélyeztetett fészkek éjjel-nappali õrzése, illetve a széleskörû összefogás a védelmi munkákban.
A kerecsenek csakúgy, mint más sólyomfélék, nem építenek fészket, hanem más madarak által épített gallyfészkeket foglalnak el. Így egy jó területre kihelyezett mûfészekkel nagymértékben segíthetjük a faj védelmét. Egyébként a fészeképítõ ragadozó madárfajok védelmében is nagy jelentõsége van a jól kihelyezett mûfészeknek, mivel így kedvezõ védelmi adottságokkal rendelkezõ területeken telepíthetjük meg e fajokat.
Egy másik országosan ritka madarunk a békászó sas, amely a Zempléni-hegységben viszonylag gyakran kerül a szemünk elé. A Zemplénben költõ állomány 15 pár körüli, ez az országosan ismert költõállomány harmadát jelenti.
A békászó sas a zavartalan erdõrészeket kedveli. Sajnos a nyugodt területek biztosítása ma már meglehetõsen nehéz feladat, mivel egy közvetlen anyagi hasznot nem termelõ madarat, kell szembeállítani a területen gazdálkodók anyagi érdekeket képviselõ szemléletével. Szerencsére napjainkra meglehetõsen jó kapcsolat alakult ki több területen a gazdálkodókkal – elsõsorban erdészekkel – és ez az együttmûködés jelentõsen hozzájárul a védelmi munkák sikereihez.
A békászó sas fõ táplálékát – nevével ellentétben – a rágcsálók teszik ki. Fiókáját a csendes erdõk mélyén a lombkorona alsó felében épített fészkébõl repíti. Két tojást rak, de a fészekbõl természetes körülmények között a “káinizmus” miatt, szinte mindig csak egy fióka repül ki. ( A tojásokból elõször kikelõ és így erõsebb fióka, rendszerint elpusztítja a késõbb kikelõt.)
A költõállomány számát tekintve az egyik legritkább költõmadarunk a szirti sas, mert az országos állomány mindössze 4 pár. Szerencsések vagyunk, hiszen mind a négy pár a Zempléni-hegység területén költ, az ország egyéb területein csak ritka kóborlóként kerül elõ.
A múlt században az ország mai határain belül is több helyen költött, de századunkban csak a nyolcvanas évek végén jelent meg újra költõ fajként.
Ez a madár egyébként a magas hegyek madara, gyakran hatalmas sziklafalakra épített fészekben költ. A Zemplénben költõ párok egy-egy méretes fán lévõ gallyfészekben költik ki 1-2 fiókájukat.
A hazánkban rendszeresen fészkelõ 17 ragadozó madárfaj mindegyike elõfordul, sõt költ is a Zempléni-hegység területén, illetve a két szomszédos kistájon. Természetesen ennek megõrzése valamennyi itt élõ ember közös feladata, és reméljük, hogy ez az állapot néhány évtized múlva is fennáll majd, hiszen ragadozó madarakban ilyen gazdag terület nincs még egy Magyarországon, és Európában is ritkaság.


Szegedi Zsolt