• 1
  • 2
  • 3

Téli lakótársaink


A természet nyugovóra tért. Az õsz természetes jelenségeként tartjuk számon a lombhullást, a vonuló madarak távozását, a rovarok megritkulását. Számos állatfaj egyedei ugyanekkor az ember környezetében tünnek fel, keresnek élelmet, telelésre alkalmas szálláshelyeket.
A városba kisebb csapatokban megjelenõ erdei, mezei madarakat számosan etetik. Sokan, sajnos, a maguk részérõl ezzel a természet védelmét elintézettnek is tekintik, pedig a településekre húzódó élõlényeknek elsõsorban nem etetésre van szükségük, hanem biztonságos téli szálláshelyekre. (Ezeket egykoron az idõs, odvasodó fák biztosították számukra, melyekbõl napjaink erdeiben nagy hiány van.) A kopaszodó faágakon keresgélõ, idõnként az ablakpárkányokra reppenõ széncinegéket többségünk még képes gyermeki áhítattal figyelni.
Az ember közelében megjelenõ kisemlõsök, a madarakkal szemben, nem mindig találnak a legbarátibb fogadtatásra. Az egerek és patkányok esetében érthetõ is, de a többi faj esetében elfogadhatatlan. E fajokkal, de az egész állatvilággal szembeni ellenérzéseink fõ forrásai a téves vagy elégtelen ismereteink.
A hétvégi telkek, városszéli kertek levél- vagy komposzthalmai, a szerszámos bódék, használaton kívüli épületek zugai sünök avarból készült alomjait rejthetik. Gyerekkorunk kedves mesehõse a nyár folyamán káros rovarok, meztelen csigák fogyasztásával a kertész munkáját segítette - a kertész tudta nélkül! -, egyesek mégsem látják örömmel. Vajon megkérdezik maguktól, hogy miért?
Még kevésbé lelkes fogadtatásban részesülnek az épületek padlásaira, falak repedéseibe behúzódó pelék. Éjszakai életmódjuk miatt kevesen ismerik e fajokat. Szem elé kerülõ példányaikat, az emberek többsége egérnek, patkánynak nézve pusztítja. Szerencséjükre, a szeptember végi, októberi lehûlés és az áprilisi felmelegedés közötti idõben ritkán kerülnek emberi szem elé. Rejtekhelyükön alusszák téli álmukat. A pelék éjszakai életmódot folytató rovarokat és magvakat fogyasztó kisemlõsök. A Magyarországon élõ három fajuk közül az egér méretû, mogyoróbarna színû mogyorós pele (mogyorósPele1) és a patkány nagyságú, acélszürke színû nagy pele (Nagy pele a fán3) él az ember közvetlen közelében is. Az éjszakai életmódnak megfelelõ, a bundából jól láthatóan "kiemelkedõ" nagy szemük és lompos farkuk segítségével jól megkülönböztethetõek az apró szemû és csupasz farkú egerektõl és patkányoktól.
A babonák, hiedelmek napjainkig történõ továbbélése következtében még nagyobb ellenszenvvel fogadtatnak az épületekben (pincékben, fagymentes alagsorok sötét zugaiban, ablaktokokban, stb.) téli álmot aludni megjelenõ denevérek. A repedésekbe behúzódó fajok (pl. törpe és szürke hosszúfülû denevér) jelenlétét a tulajdonos általában nem is érzékeli, de a fajok egy része (pl. a kis és nagy patkósorrú (nagypatkós) denevér) az épület mennyezetén, falán szabadon függeszkedve, az embernek kiszolgáltatva alussza téli álmát. A denevérek az emlõsök egyetlen olyan csoportja, mely saját erejébõl repülni képes. A hazánkban, de az Európában élõ összes faja (egyetlen növényevõ faj kivételével) rovarevõ. (Az egyes újságokban idõrõl-idõre megjelenõ egyéb "információk" szenzációhajhász reklámfogások.) Az egyes fajok ugyanúgy osztoznak meg az éjjeli rovarvilágon, mint táplálékforráson, mint a madárvilág a nappalin. A kisebb fajok egyedei szúnyogokat, molylepkéket, a nagyobbak cserebogarakat, vagy akár a lótetû példányait zsákmányolják. Egy-egy példány egy-egy éjszaka saját testtömege egyharmadával egyenlõ mennyiségû rovart fogyaszt el. Ha mozdulatlanul függeszkedõ denevért vesz észre valahol, 2-3 másodpercnél tovább ne zavarja. Ne menjen a közelébe! Ne fogja meg! Gyakorlatlan szem számára úgy tûnik hosszabb zavarás esetén is, hogy az állat háborítatlan maradt, mert a megzavart, téli álomba merült denevér felébredése, amíg röpképes állapotúra fûti fel testét, 30-40 perc. Ezt a zavaró nem érzékeli, ennyi idõt nem fog ott tölteni. Több ilyen kényszerû ébredés a télre elraktározott tartalékok (zsír) természetesnél gyorsabb fogyását eredményezik és az állat pusztulásához vezetnek.
E fajok bármely egyedének elpusztításával saját magunk rovarkártevõk elleni küzdelmét nehezítjük. Télen irántuk tanúsított türelmünket nyáron a káros rovarok pusztításával sokszorosan meghálálják.

Géczi István