A szaporodóhelyek védelmében

Az emberi közösségek többsége évezredek óta és döntõen napjainkban is úgy alakítja lakhelyét, szûkebb (kertek, települések) és tágabb (szántók, rétek, erdõk) környezetét, hogy nem veszi figyelembe a bioszféra, a körülötte élõ növény és állatvilág élõhelyi igényeit, csökkentve ezzel annak változatosságát, fennmaradásának esélyeit. Eközben lapos háztetõk, "sziklafalak" formájában számtalan potenciális új élõhelyet is teremt. Az alkalmazkodóképes fajok rövid idõn belül belakják az új élõhelyeket. Velük találkozunk mindennapjaink során településeinken.
Mi történik a kevésbé alkalmazkodóképes, illetve alkalmazkodni nem képes fajokkal? Egyre kisebb és kisebb, számukra még alkalmas élõhelyekre húzódnak vissza, egymástól elkülönülõ, egyre kevésbé életképes populációkra, szaporodó közösségekre esnek szét. Sok faj esetében a visszaszorulásnak egyetlen, jól meghatározható oka van: az utódnevelés lehetetlenné válása. Van bõven ember által közvetlenül nem zavart, táplálékban gazdag, de nincs az utód, utódok felnevelésére alkalmas fészkelõhely.
A szaporodásra alkalmas élõhelyek beszûkülése által egyik legjobban veszélyeztetett állatcsoport a nagytestû és ragadozómadarak. Védelmük meglehetõsen összetett feladat, ennek egyik mozzanata például, ha fészkeket helyezünk ki számukra. Hasonló veszélynek vannak kitéve az odúlakó madarak és kisemlõsök, valamint a természetes odvak megfogyatkozása következtében épületlakóvá vált madarak és denevérek.

Mûfészek építés, kihelyezés

A gyakorlati ragadozómadár-védelem egyik fontos feladata a mûfészkek építése és kihelyezése az egyes madárfajok számára.
A mûfészek egy mesterségesen, az ember által épített és kirakott fészek. Természetesen hasonlít a madarak által épített "otthonra", de jóval stabilabb, erõsebb. A mûfészek épülhet fára, sziklára, de akár villanyoszlopra is. Általában jellemzõ egy erõs alap (legtöbbször vastag erõs ágakból), amire rakják, fonják magát a fészket. Végsõ kinézete, elhelyezkedése különbözõ, mivel eltérõ a madarak igénye is.
Mikor szükséges a mûfészek? Vannak olyan ragadozómadár-fajok (sólymok, baglyok), amelyek nem építenek fészket, hanem más fészeképítõ társaik otthonát foglalják el. Egyes fajok (pl.: a kerecsensólyom) az öreg, már korhadó belsejû fészkeket kedveli. Az ilyen fészkek általában meglehetõsen rozogák, így gyakran megdõlnek vagy szétperegnek még a költés alatt, és ez a költés sikertelenségéhez vezethet (vagy a tojások kerülnek a földre vagy a leesett fiókák pusztulnak ott). Ezek a gondok egy jól megépített mûfészek segítségével orvosolhatóak.
A mûfészek készülhet fészeképítõ, sõt jó fészeképítõ madarak számára is. A ragadozómadarak nyugodt helyen lévõ fészkeiket évtizedekig is használhatják, így e fészkek hatalmas méretûvé nõhetnek. Gyakran elõfordul, hogy egy tekintélyes méretû fészek megdõl, leszakad, kidõl a fa stb. - és így alkalmatlanná válik a költés szempontjából. Persze a madarak építenek új fészket a régi helyett, de elképzelhetõ, hogy 2-3 km-rel odébb, ahol esetleg a zavartalan költés nem biztosított, védelmük megoldása nem olyan kedvezõ, mint az eredeti helyen. Fontos tehát a megsérült fészek helyére építeni egy mûfészket, amelyet a madarak általában elfoglalnak, és így ott zavartalanul nevelhetik fiókáikat.
A mûfészeképítés, kihelyezés, legfontosabb szempontja, hogy csak olyan helyre helyezzünk ki fészket, ahol a madarak védelme megoldható. Gyakori szempont az is, hogy olyan helyen is megtelepíthetünk ragadozómadarakat, ahol az elmúlt évtizedekben nem fészkeltek, de a terület kedvezõ számukra. Így sikerült újra megerõsíteni a fokozottan védett kerecsensólyom és parlagi sas költõállományait a síkvidéki területeken.
Az alföldi területeken a kisebb facsoportokban, fasorokban jelentõsen megritkultak a fészkek a varjúfélék (amelyek nagyon jó fészeképítõk) számának csökkenése miatt. Az itt kihelyezett fészkekkel a vércséknek, fülesbaglyoknak (bagoly költõláda), vagy a kabasólyomnak segíthetünk.
Gyakran elõfordul költési idõben a fészkek sérülése, pl.: nagyobb viharok alkalmával. Ilyenkor a megsérült fészekbõl kieshetnek a fiókák, de életben maradnak. Ha idõben sikerül visszaépíteni a fészket, azzal biztosíthatjuk a fiókák természetes kirepülését. Így történt, néhány évvel ezelõtt a sátoraljaújhelyi Tûzoltóságon is, ahol a kéményen lévõ fehér gólya- fészek leszakadt. A tûzoltók - a legjobb megoldást választva - azonnal építettek egy mûfészket, (itt is megköszönném a segítségüket) amibe visszahelyezték a megilletõdött kis gólyafiókákat.

Odútelepítés

Kertekben, odvas fákban szegény parkokban és erdõkben, az odúlakó énekesmadarak fészkelõ helyek hiányában, csak táplálék után járva feltûnõ alkalmi vendégek. Találkozhatunk ugyan fészkelési kísérletekkel, vascsövekben, épületek, kõfalak üregeiben, egyéb üregekben, de ezek a fészekaljak nagyon gyakran elpusztulnak, erõsebb odúlakók áldozatául esnek. A ragadozómadarak védelmébõl nem veheti ki mindenki a részét, de az énekesmadarak megtelepítését bárki megvalósíthatja.
A természetes költõüregek pótlására a B típusú, 32 mm-es röpnyílású mesterséges odúk a legalkalmasabbak. (Javasolt belsõ alapterülete 12 x 12 cm, de nagyobb is lehet. Belsõ magassága a berepülõ nyílás aljáig 15-20 cm. A berepülõ nyílás szögletes is lehet, akár közvetlenül a tetõ alatt, csak minimális átmérõje mindenütt érje el a 32 mm-t.) Bárki elkészítheti deszkamaradékból, hulladék deszkából (a legjobb a 2-2,5 cm vastag). Mivel az odúköltõ énekesmadarak a nedvességtõl nem tudják megvédeni tojásaikat és fiókáikat, gondoskodni kell róla, hogy az odúba ne kerülhessen víz. Célszerû a tetõt úgy kialakítani, hogy legalább 1-2 cm-rel túlnyúljon az odú peremén, és könnyen levehetõ legyen ellenõrzéskor, takarításkor.
Az odúk kihelyezése zavartalan helyen 1,5-2 m-es, emberi mozgástól zavart helyen 3-4 m-es magasságban javasolt. Erõsíthetjük fák törzsére, kerítés oszlopra, vagy kampóval egy alsó ágra (2004_diófaOdúkkal). Vigyázzunk, hogy az odú függõlegesen álljon, a berepülõ nyílás ne az uralkodó szél irányába nézzen, és ne lógjon eléje ág, zavarva a madarakat a repülésben. Átlagos méretû kertekben 2-3, gyümölcsösökben, fiatal erdõkben hektáronként 5-6 odú telepítésével az összes odúlakó faj megtelepítése sikerülhet. Kerüljük azokat a helyeket, ahol rendszeresen megfordulnak macskák. Ha erre nincs mód, akkor a tetõt verjük ki lefejezett szögekkel. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy az odú tetejére ülve elkapja a fészkelni szándékozó madarakat.
Odút kihelyezni sohasem késõ. Aki március elejéig kihelyezi, egy kis szerencsével már április-május folyamán "élvezheti munkája gyümölcsét", figyelemmel kísérheti az odúfoglalók sürgését, a felnövekvõ fészekalj kirepülését.

Szegedi Zsolt
Géczi István