• 1
  • 2
  • 3

A Long-erdõ védett rovarai


Sátoraljaújhely közigazgatási határának déli szélét, a Bodrog jelenkori medrének mindkét partját összefüggõ erdõk borítják. A Long-erdõ komplex biotópjai rendkívül bonyolult, magasan szervezõdött rovarközösségnek adnak otthont. Ezek ritka példáját mutatják annak a nagy kiterjedésû Bodrog-menti erdõlakó faunának, amely egykor végigkísérte a folyót.
Nem véletlen, hogy az ország egyik legszebb ártéri erdejében ritka fajok sora él még. Az erdõs Kárpátokból összeömlõ vizek (Latorca, Ung, Laborc, Ondava, Tapoly) áradmányukkal uszadékfákat is tettek itt le, a rajta érkezett rovarok, ha kedvezõ felételt találtak életükhöz, megmaradhattak a Long-erdõben. Ilymódon több kárpáti elem is bekerült ebbe a párás mezoklímájú erdõbe: a kék meztelencsigához – melynek erõs populációi élnek a Bodrog mindkét partjának gyertyános erdeiben – hasonlóan kerülhetett ide az Alföld környezõ területeirõl nem ismert rezes futrinka és az északkeleti hegyvidék bennszülöttje, a zempléni futrinka. Ez utóbbinak fõleg rézvörös és kék példányai az elmúlt évi nagy árvizek elõtt nem voltak ritkák, azóta viszont populációja kisebb lett, fennmaradása is veszélybe került. E síkvidéken egyedül itt elõforduló nagy futóbogarunk a vidék címerállata is lehetne. A Long-erdõ másik három védett futrinkája – ragyás futrinka, szárnyas futrinka és mezei futrinka – jobban alkalmazkodott az árvizek járásához. Ezek kidõlt, korhadó törzsekben húzódnak meg – sok más ízeltlábúval együtt – a rendszerint téli, koratavaszi áradáskor. Ugyanitt rejtõznek a kék meztelencsigák is a kedvezõtlen idõkben. Az öreg fák korhadó faanyaga ad táplálékot a védett nagy és kis szarvasbogárnak és az országosan is ritka rezes virágbogárnak. A századforduló táján még gyûjtötték itt a rejtett életmódot folytató, fõleg öreg fûzfák odvában tenyészõ remetebogár példányait is. Ezek újabban nem kerültek elõ. A Holt-Bodrog partján néhány éve állt egy nagy, odvas szilfa, melyben a védett kétszínû nyárfacincér fejlõdött, míg a fát el nem égették.
A rendszeresen vízzel megtelõ holtágak, csatornák, mocsarak országosan is fajgazdagnak minõsíthetõ vízi állatközösségnek adnak életlehetõséget. Alsórendû rákok, vízipoloskák, csíkbogarak és csíborok, különleges életmódú sásbogarak és víz alatt élõ ormányosbogarak fajainak egész sora találja meg itt helyét a táplálkozási láncban. A vízben fejlõdõ szúnyogok – ha mégoly kellemetlenek is – fontos táplálékává válnak itt számos más állatnak, nagy tömegük sok halat, békát tart el. A Hosszú-tó kolokános hínárnövényzetét kedveli az európai védettséget élvezõ zöld acsa, melynek legnagyobb hazai populációja él itt. További védett szitakötõk is élnek a Long-erdõnél: feketelábú szitakötõ, lápi acsa, nádi acsa, sárgás szitakötõ. Él a Bodrogban a Vörös könyves négypúpú karmosbogár is.
A vízpartokon kialakult dús vegetáció jellegzetes növényeihez speciális rovarfajok alkalmazkodtak: minden növénynek megvannak a fogyasztói. Ugyanez a helyzet a Long-erdõ fás társulásainak aljnövényzeténél, cserjéinél és maguknál az élõ fáknál is. Például a Mária fa elhalt, fatörzsnyi vastag ágában egy ritka, szép bogár, a díszes nyárfacincér fejlõdik. Az erdõszegélyek szedres-liános növényzetén ritka szöcskefajok: Krauss tarsza, korongos virágszöcske, Schmidt pókszöcske vadászik a levelibékákkal együtt zsákmányára.
Az erdõt övezõ ártéri gyepek mélyebben fekvõ részein él a mocsári kutyatej és ebben fejlõdik védett, hazánkban csak kevés helyrõl ismert cincérünk, a nagy kutyatejcinér. Az ártereket lezáró töltéseken kora tavasszal gyalogol és táplálkozik a "Vörös könyv" által már kipusztultnak vélt apró termetû díszes nünüke. Ugyanitt õsszel látható védett fogólábú fajunk, az imádkozó sáska.

Összegezve: a Long-erdõ jelenlegi, változatos faunáját akkor védhetjük meg eredményesen, ha az életterek kialakult sokféleségét fenntartjuk. Fontos az erdõ zárt faállományának folyamatos fenntartása a speciális mikroklíma és az itt kifejlõdött diverz fauna sokféle életformájának megõrzése végett. Nem szabad az eredeti fajösszetételû (kocsányos tölgy, gyertyán, bükk, éger, szil, kõris, nyár és fûz fajok) és vegyes korú erdõket faanyagtermelésre beállított egyhangú ültetvénnyé alakítani, mert ezek biztosítják a változatosságot. A kidõlt, erdõben korhadó törzsek olyan életközösségnek adnak itt lehetõséget a fennmaradásra, amelyek az országban sehol máshol nincsenek már meg, s elpusztításukkal hazánk egy európai viszonylatban is jelentõs természeti kinccsel lenne szegényebb.


Hegyessy Gábor


 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter