• 1
  • 2
  • 3

Fekete rigó és házi rozsdafarkú

Május elsõ felében odúk mélyén, falak üregeibe, gerendák tetejére, fák és bokrok sûrûjébe épített fészkekben éhes madárfiak tátogó csõre ösztönzi állandó keresgélésre a városunkat még elviselõ madár lakótársainkat. Ez alkalommal két sötét tollazatú fajt próbálok meg valamelyest bemutatni.

Közismert védett madarunk a fekete rigó. Az öreg hímek koromfeketék, a csõrük élénksárga, a tojók és a fiatalok barnák. (Sokan összekeverik a fehéren pettyezet, odvakban költõ seregéllyel.) A hímek már februárban halk énekkel csalogatják, majd márciustól magas fák csúcsára kiülve hangos fuvolázó strófákkal elsõként köszöntik a tavaszt.
Eredendõen a lomberdõk, erdõszélek, bokrosok költõ madara. Természetes élõhelyei pusztulásával a századforduló után indult meg a városokba való beköltözése. Az élõhelyei helyén kinõtt "új tájat" mintegy visszahódította. A városi környezet számára kedvezõ életfeltételeit (több táplálék, természetes ragadozók hiánya) kihasználva elszaporodott. Természetes élõhelyein embert észlelve azonnal riaszt, városi példányai pár méterre bevárják az arra sétálót. Ahol teheti ágvillába, bokorra, tüskés cserjére építi fészkét. Ezek hiányában házfalak repedésében, ritkán látogatott fészerek, félereszek zugaiban kotlik 4-5 olajzöldes alapon rozsdás foltozott tojásán. A kis rigók még röpképessé válásuk elõtt elhagyják a fészket és a bokrok, lapulevelek alatt rejtõzve várják az eleséggel érkezõ öreg madarakat. A parkokban, útszélen vagy akár a kertben elénk kerülõ, gyorsan ugráló, de még repülni nem tudó kisrigó nem árva, nem szabad elvinni onnan! E nélkül is nagy pusztítást végeznek közöttük a házimacskák. Erdei élõhelyen kettõ, városban három fészekaljat is felnevelhet. Tápláléka gilisztákból, rovarokból, csigákból áll, fiókáit fõként gilisztákkal eteti. Kertre, füves területekre nyíló ablakokból, egy-egy kiadósabb esõ után, jól megfigyelhetõk a felszínre merészkedõ giliszták után kutató példányai. Õsszel bogyókat is fogyaszt. Erdei példányai télre délebbre (Olaszország) vándorolnak, városi példányai egy része a kertekben található hulladékon kitelel. Almával, konyhai hulladékkal kertünkbe is szoktathatjuk.

Kevésbé ismert a városi hajnalok rekedtes hangú, dallamos trilláit érdes, sistergõ hangokkal meg-megszakító énekese, a házi rozsdafarkú. Mindig valami kiugró ponton, kémény csücskén, tv-antennán, villanyvezetéken énekel. A hím torka és begye koromfekete, felül sötétszürke, szárnyában elmosódott fehér tükör látszik. A tojó barnásszürke. Mindkettõ farka rozsdavörös.
Eredendõen a sziklás területek lakója. A kevés állatfaj egyike, mely számára az ember alkotta környezet új élõhelyek meghódítását tette lehetõvé. A fali üregek, fedett kõpárkányok, tetõ alatt szabadon álló gerendák, üres füstifecske fészkek, a falakon futó víz- és gázvezetékek alkalmas fészkelési lehetõségeket biztosítanak számára. A Kazinczy Múzeum épületében éveken keresztül egy kõpárkányon építette meg fészkét, a tûzoltóságon csõvezetéken költ évrõl-évre. Évente rendszerint kétszer, áprilisban és júliusban költ. Leggyakrabban 3-4 fiókát röptet májusban és júliusban. A városban - márciustól szeptemberig, októberig - mindenütt találkozhatunk példányaival. (Télére Dél-Európába húzódik.) A sûrûn beépített részeken a falakon, eresz alatt, csatornák mentén keresgél pókok, rovarok után. Ahol gyepfelületet talál a talajon ugrálva is keresgél. Döntõen rovarokkal (pl.: májusi cserebogár) táplálkozik, de az õszi vonulás idején bogyókat is fogyaszt. Nyáron ribizli bokorra járó példányát figyelhettem meg. Elöl félig nyitott mesterséges fészekodú eresz alá történõ kihelyezésével segíthetjük védett madarunk megtelepedését.
A Kazinczy Múzeumban állandó kiállítás mutatja be madarainkat. Mindenki számára ajánlom megtekintését.

Géczi István


 

LETÖLTHETŐ ZEMPLÉN BAKANCSLISTÁS NAPTÁR Kattints a letöltéshez.

Newsletter